tag:blogger.com,1999:blog-87804983618555466912024-03-13T17:40:08.429+01:00Concerto Armonico Budapest - NewsAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/08426634690518171033noreply@blogger.comBlogger19125tag:blogger.com,1999:blog-8780498361855546691.post-3129014839113749192017-11-26T19:05:00.000+01:002018-01-04T17:59:43.795+01:00"Keresem a nem konform megoldásokat"<h3>
<span style="background-color: white; color: #333333; font-family: "source sans pro" , "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-weight: normal;">Könyves-Tóth Zsuzsanna beszélgetett Spányi Miklóssal<span id="goog_552443212"></span><a href="https://www.blogger.com/"></a><span id="goog_552443213"></span></span></h3>
<h3>
<span style="background-color: white; color: #333333; font-family: "source sans pro" , "helvetica" , "arial" , sans-serif;"><b>Bár sokan a hazai zenei szcéna egyik legjelentősebb régi zenei együtteseként tartják számon a Concerto Armonico Budapestet, Spányi Miklós, az együttes művészeti vezetője szkeptikusan áll a historikus előadásmód kérdéséhez. Az orgonán, csembalón, klavikordon és fortepianón is játszó művésszel decemberi koncertjei mellett egy jövő évi jubileumról is beszélgettünk. </b></span></h3>
<strong style="-webkit-font-smoothing: antialiased; background-color: white; border: 0px; box-sizing: inherit; color: #333333; font-family: "Source Sans Pro", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 16px; margin: 0px; padding: 0px; vertical-align: baseline;">- <a href="https://dex.hu/x.php?id=fidelio_klasszikus_cikklink&url=http%3A%2F%2Fzeneakademia.hu%2Fklasszikus%2F-%2Fprogram%2Fconcerto-armonico-budapest-20171031-1900" id="hyperlink_a8770ed4b9cb12d560a1a1d2c352c6a1" rel="nofollow" style="-webkit-font-smoothing: antialiased; border: 0px; box-sizing: inherit; color: #53bd36; margin: 0px; padding: 0px; text-decoration-line: none; vertical-align: baseline;" target="_blank">Október 31-én</a> és <a href="https://dex.hu/x.php?id=fidelio_klasszikus_cikklink&url=http%3A%2F%2Fzeneakademia.hu%2Fhu%2Fklasszikus%2F-%2Fprogram%2Fconcerto-armonico-budapest-20171203-1900" id="hyperlink_0bc3b9f392027734d558c82b7e186e95" rel="nofollow" style="-webkit-font-smoothing: antialiased; border: 0px; box-sizing: inherit; color: #53bd36; margin: 0px; padding: 0px; text-decoration-line: none; vertical-align: baseline;" target="_blank">december 3-án</a> két esten a Concerto Armonico eljátssza Vivaldi teljes op. 3-as </strong><span style="background-color: white; color: #333333; font-family: "source sans pro" , "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 16px;"></span><em style="-webkit-font-smoothing: antialiased; background-color: white; border: 0px; box-sizing: inherit; color: #333333; font-family: "Source Sans Pro", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 16px; margin: 0px; padding: 0px; vertical-align: baseline;"><strong style="-webkit-font-smoothing: antialiased; border: 0px; box-sizing: inherit; margin: 0px; padding: 0px; vertical-align: baseline;">L'estro armonico</strong> </em><span style="background-color: white; color: #333333; font-family: "source sans pro" , "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 16px;"></span><strong style="-webkit-font-smoothing: antialiased; background-color: white; border: 0px; box-sizing: inherit; color: #333333; font-family: "Source Sans Pro", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 16px; margin: 0px; padding: 0px; vertical-align: baseline;">sorozatát. A tizenkét hegedűverseny mellett Van Wassenaer Concerto armonicói is elhangzanak majd, amelyek egyébként egyben az együttes névadói is. Van valami köze egymáshoz az armonico címet viselő versenyműveknek?</strong><br />
<strong style="-webkit-font-smoothing: antialiased; background-color: white; border: 0px; box-sizing: inherit; color: #333333; font-family: "Source Sans Pro", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 16px; margin: 0px; padding: 0px; vertical-align: baseline;"><br /></strong>
<strong style="-webkit-font-smoothing: antialiased; background-color: white; border: 0px; box-sizing: inherit; color: #333333; font-family: "Source Sans Pro", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 16px; margin: 0px; padding: 0px; vertical-align: baseline;"><span style="font-weight: 400;">- Közvetlenül nincsen. Mindig szerettük volna az op. 3-at egyszer egészben előadni, de tizenkét concerto egy estére túl sok, kettőre viszont kevés, így kiegészítjük őket Wassenaer műveivel. Persze kapóra jöttek a szó szerint egymással harmonizáló címek is. A Wassenaer-concertókkal kapcsolatban alig harminc éve derült ki, hogy egy holland gróf írta őket. </span></strong><span style="background-color: white; color: #333333; font-family: "source sans pro" , "helvetica" , "arial" , sans-serif; font-size: 16px;">Korábban Pergolesinek, illetve Ricciottinak tulajdonították a műveket vélhetően azért, mert Wassenaer gróf nemesemberként nem publikálhatott volna. Az pedig, hogy ez a műfaj a zenekar névadója, egyáltalán nem egy misztikus dolog: kellett egy név és az egyik kolléga rápillantva erre az akkor még általánosan Pergolesi művének gondolt darabra azt mondta, legyen ez.</span><br />
<div style="-webkit-font-smoothing: antialiased; background-color: white; border: 0px; box-sizing: border-box; color: #333333; float: none; font-family: "Source Sans Pro", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 16px; line-height: 24px; padding: 24px 16px 0px; vertical-align: baseline; width: 759px;">
<strong style="-webkit-font-smoothing: antialiased; border: 0px; box-sizing: inherit; margin: 0px; padding: 0px; vertical-align: baseline;">- Nem szokatlan a zenekartól, hogy egy koncerten akár hét-nyolc versenyművet is eljátsszon egymás után – a Zeneakadémián hagyományos karácsonyi hangversenyek műsora például tipikusan így szokott összeállni. Hogy viseli a közönség ezt a bizonyos szempontból egyhangú műsorszerkesztési elvet?</strong></div>
<div style="-webkit-font-smoothing: antialiased; background-color: white; border: 0px; box-sizing: border-box; color: #333333; float: none; font-family: "Source Sans Pro", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 16px; line-height: 24px; padding: 24px 16px 0px; vertical-align: baseline; width: 759px;">
- Mind a Vivaldi, mind a Wassenaer concertók átlagos hossza nagyjából nyolc perc. Biztos vannak olyan zeneszerzők, akiknek nem lehet ennyi versenyművét előadni egy este alatt, de e művek esetében működik ez az elképzelés. A Vivaldi-darabok fele rendkívül, szinte sláger szinten ismert, egyrészt azért, mert egy időben a kamarazenekarok előszeretettel játszották őket, másfelől egy-két hegedűverseny közülük zeneiskolai anyagként is funkcionál. Ezen túl a billentyűsök fejében e művek Bach-átiratokként is élénken élnek. Vivaldi egyébként is minden, csak nem megterhelő a közönség számára, hiszen a popzene határán álló népszerűségnek örvend. Wassenaer zenéje talán egy kicsit konzervatívabb, de ezekre a művekre is igaz, hogy rendkívül frappánsak és rövidek.</div>
<div style="-webkit-font-smoothing: antialiased; background-color: white; border: 0px; box-sizing: border-box; color: #333333; float: none; font-family: "Source Sans Pro", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 16px; line-height: 24px; padding: 24px 16px 0px; vertical-align: baseline; width: 759px;">
<strong style="-webkit-font-smoothing: antialiased; border: 0px; box-sizing: inherit; margin: 0px; padding: 0px; vertical-align: baseline;">- Egy másik, a Concerto Armonico és Lakatos György által életre hívott <a href="https://dex.hu/x.php?id=fidelio_klasszikus_cikklink&url=https%3A%2F%2Fwww.bmc.hu%2Fprogramok%2Fvivaldi-arvahazi-koncertjei-2" id="hyperlink_29a2f96674dac64cd50488f450fcee24" rel="nofollow" style="-webkit-font-smoothing: antialiased; border: 0px; box-sizing: inherit; color: #53bd36; margin: 0px; padding: 0px; text-decoration-line: none; vertical-align: baseline;" target="_blank">sorozatnak</a></strong> <strong style="-webkit-font-smoothing: antialiased; border: 0px; box-sizing: inherit; margin: 0px; padding: 0px; vertical-align: baseline;"><a href="https://dex.hu/x.php?id=fidelio_klasszikus_cikklink&url=https%3A%2F%2Fwww.bmc.hu%2Fprogramok%2Fvivaldi-arvahazi-koncertjei-2" id="hyperlink_29a2f96674dac64cd50488f450fcee24" rel="nofollow" style="-webkit-font-smoothing: antialiased; border: 0px; box-sizing: inherit; color: #53bd36; margin: 0px; padding: 0px; text-decoration-line: none; vertical-align: baseline;" target="_blank"> </a>a BMC ad otthont. Mi az apropója ezeknek a koncerteknek.</strong></div>
<div style="-webkit-font-smoothing: antialiased; background-color: white; border: 0px; box-sizing: border-box; color: #333333; float: none; font-family: "Source Sans Pro", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 16px; line-height: 24px; padding: 24px 16px 0px; vertical-align: baseline; width: 759px;">
- Vivaldi concertóinak második legnagyobb csoportját a hegedűversenyek után a fagottversenyek alkotják. Tekintettel arra, hogy a fagott egy viszonylag marginális hangszer volt a maga korában, ez mindenképpen kivételesnek számít. Vélhetően az árvaházban, ahol Vivaldi dolgozott lehetett egy vagy több kiváló fagottjátékos lány – számukra írta ezeket a műveket vagy gyakorlóanyagként, vagy a híres nyilvános koncertekre. Az utóbbi időben többször találkoztam kísérőként Vivaldi fagottversenyeivel. Mindig megdöbbenek, hogy mennyire érdekesek ezek a művek a rendezett és kicsit konzervatívabb op. 3-al szemben. Egy kísérletező, rendkívül merész szerző arcképe bontakozik ki bennük. Szintén meglehetősen rövid darabok, de olyan ötletek bukkannak fel bennük, amiket korábbi műveiben nem kockáztatott meg Vivaldi. Lakatos Gyurival még főiskolás éveink alatt sokat játszottunk együtt, a mai napig nagyon jóban vagyunk, így felvetettem neki az ötletet, hogy adjunk elő néhányat ezekből a versenyművekből. Az első koncertnek olyan nagy sikere volt, hogy elhatároztuk, folytatni fogjuk a sorozatot, amíg csak lehet – darab szerencsére van elég.</div>
<div style="-webkit-font-smoothing: antialiased; background-color: white; border: 0px; box-sizing: border-box; color: #333333; float: none; font-family: "Source Sans Pro", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 16px; line-height: 24px; padding: 24px 16px 0px; vertical-align: baseline; width: 759px;">
<strong style="-webkit-font-smoothing: antialiased; border: 0px; box-sizing: inherit; margin: 0px; padding: 0px; vertical-align: baseline;">- A barokk zene egyik sajátossága, hogy a zeneszerzők meglehetősen nagy szabadságot adnak az előadónak. Vivaldiról például lehet tudni, hogy igen nagyvonalúan bánt a számozott basszussal – többnyire a continuojátékos tájékozottságára hagyatkozott és csak ritkán írta ki, milyen akkordot kell játszani. Mennyiben kell ma ezeket a műveket újraértelmezni, mi az, amit egy mai előadó hozzájuk adhat?</strong></div>
<div style="-webkit-font-smoothing: antialiased; background-color: white; border: 0px; box-sizing: border-box; color: #333333; float: none; font-family: "Source Sans Pro", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 16px; line-height: 24px; padding: 24px 16px 0px; vertical-align: baseline; width: 759px;">
- Ez egy nagyon bonyolult esztétikai kérdés. Vannak olyan barokk művek, amelyek kevésbé egyéni kompozíciók, a szerző tipikus fordulatokat rendezett egymás mellé anélkül, hogy törekedett volna egy személyes mű létrehozására. Ezek a darabok inkább anyagot szolgáltattak az előadó számára, hogy egy bizonyos basszus és harmóniasor fölött improvizálhassanak. Természetesen az egész kor alapvető attitűdje a rögtönzés, amit valamilyen mennyiségben mindig lehet alkalmazni a barokk zene előadásában, de amint bizarr, különleges, vagyis egyéni művekkel állunk szemben, ez háttérbe szorul. </div>
<div style="-webkit-font-smoothing: antialiased; background-color: white; border: 0px; box-sizing: border-box; color: #333333; float: none; font-family: "Source Sans Pro", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 16px; line-height: 24px; padding: 24px 16px 0px; vertical-align: baseline; width: 759px;">
<strong style="-webkit-font-smoothing: antialiased; border: 0px; box-sizing: inherit; margin: 0px; padding: 0px; vertical-align: baseline;">- December 17-én Perényi Miklóssal áll közösen a Zeneakadémia Solti Termének színpadára Johann Sebastian Bach műveivel. E koncert esetében különösen érdekes a historikus előadás kérdése.</strong></div>
<div style="-webkit-font-smoothing: antialiased; background-color: white; border: 0px; box-sizing: border-box; color: #333333; float: none; font-family: "Source Sans Pro", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 16px; line-height: 24px; padding: 24px 16px 0px; vertical-align: baseline; width: 759px;">
- Manapság szokás megkülönböztetni a régi zenei beállítottságú muzsikusokat a nem kifejezetten régi zenei gondolkodásmóddal rendelkező zenésztársaiktól. Ez egy mesterséges kategória, s a benne rejlő problémát is mesterségesen keltették (többek közt sajnos mi is) annak idején, még ha valamiféle aktualitása volt is a dolognak. Az elmúlt két évtizedben egyre szkeptikusabbá váltam azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán létezik-e az autentikus, régi zenei előadásmód, illetve van-e bármiféle létjogosultsága. Természetesen ez a mozgalom kitörölhetetlen a zenei interpretáció történetéből, de nagyon sok problémafelvetése és megoldása igencsak megkérdőjelezhető. A mai napig divatos ez az előadásmód, de nagyon sokan nem akarnak szembesülni azokkal a hatalmas kérdőjelekkel, amelyek megfogalmazódtak az elmúlt évtizedek során. Én a magam részéről keresem azokat a megoldásokat, amelyek nem konformak a ma általánosan elfogadott historikus előadásmóddal. Rengetegféleképpen lehet régi zenéket megszólaltatni, de – visszakanyarodva az előző kérdéskörhöz – minél egyénibb egy kompozíció, annál kevésbé lehet megfeleltetni annak a régi zenei esztétikának, amely a 20. század második felében született. Bachhal kapcsolatban többen, köztük Stravinsky is világosan megfogalmazta, hogy zenéje nem barokk, még ha annak a kornak a terméke is. Hihetetlen mennyiségű információ van egy Bach-műben és a játékos képességeitől és akaratától függ, hogy ebből mennyit képes befogadni és továbbadni. Mindemellett nagyon sok önkényességre, ha igazán őszintén viszonyulunk ezekhez a művekhez nincs lehetőség. Valószínűleg nincs olyan zenész, aki az említett információmennyiség száz százalékát be tudná fogadni, bár kétségtelenül Perényi Miklós az egyik legkiválóbb Bach-interpretátorként ennek a határán mozog. Szeretnék tőle ezen a téren tanulni.</div>
<div style="-webkit-font-smoothing: antialiased; background-color: white; border: 0px; box-sizing: border-box; color: #333333; float: none; font-family: "Source Sans Pro", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 16px; line-height: 24px; padding: 24px 16px 0px; vertical-align: baseline; width: 759px;">
<strong style="-webkit-font-smoothing: antialiased; border: 0px; box-sizing: inherit; margin: 0px; padding: 0px; vertical-align: baseline;">- 2018 Carl Philipp Emanuel Bach halálának kétszázharmincadik évfordulója. A Concerto Armonicóval kapcsolatban szinte mindig elhangzik, hogy a zeneszerző összes billentyűs versenyművét lemezre vették. Hogy készül az együttes a jubileumra?</strong></div>
<div style="-webkit-font-smoothing: antialiased; background-color: white; border: 0px; box-sizing: border-box; color: #333333; float: none; font-family: "Source Sans Pro", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 16px; line-height: 24px; padding: 24px 16px 0px; vertical-align: baseline; width: 759px;">
<strong style="-webkit-font-smoothing: antialiased; border: 0px; box-sizing: inherit; margin: 0px; padding: 0px; vertical-align: baseline;"><span style="font-weight: 400;">- Nemrég, 2014-ben volt a szerző születésének háromszázadik évfordulója – ez meglehetősen közel van a mostani jubileumhoz, ami nagyon kellemes. Ezek a művek számunkra repertoárdarabok, hiszen valóban egy meglehetősen nagy lemezprojekt van mögöttünk és természetesen azóta is játsszuk őket. </span></strong>Most ismét eleget tehetünk annak a küldetésnek, ami bizonyos fokig ránk hárult, hogy terjesszük ezeket a kiváló kompozíciókat. <a href="https://dex.hu/x.php?id=fidelio_klasszikus_cikklink&url=http%3A%2F%2Fzeneakademia.hu%2Fhu%2Fklasszikus%2F-%2Fprogram%2Frohmann-ditta-es-a-concerto-armonico-20180415-1900" id="hyperlink_e04d95b27bae37d8e6a98364803cd5f6" rel="nofollow" style="-webkit-font-smoothing: antialiased; border: 0px; box-sizing: inherit; color: #53bd36; margin: 0px; padding: 0px; text-decoration-line: none; vertical-align: baseline;" target="_blank">Április 15-én</a> lesz az első Carl Philipp Emanuel Bach koncertje az együttesnek a Solti Teremben, a másodikra pedig vélhetően 2018 őszén kerül sor.<strong style="-webkit-font-smoothing: antialiased; border: 0px; box-sizing: inherit; margin: 0px; padding: 0px; vertical-align: baseline;"><span style="font-weight: 400;"> </span></strong></div>
<div style="-webkit-font-smoothing: antialiased; background-color: white; border: 0px; box-sizing: border-box; float: none; line-height: 24px; padding: 24px 16px 0px; vertical-align: baseline; width: 759px;">
<a href="https://fidelio.hu/klasszikus/2017/11/26/keresem_a_nem_konform_megoldasokat/" target="_blank">https://fidelio.hu/klasszikus/2017/11/26/keresem_a_nem_konform_megoldasokat/</a></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08426634690518171033noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8780498361855546691.post-37351485836436111622015-12-15T18:00:00.000+01:002015-12-17T15:06:37.477+01:00Dogmák nélkül<strong style="background-color: white; color: #393939; font-family: 'Trebuchet MS', Trebuchet, sans-serif; font-size: 15px; line-height: 20px;">Megtudhatjuk-e valaha, hogyan játszottak a 18. században? Komponálhat-e kortárs zeneszerző barokk darabot? Hogyan találkozhat az ember véletlenül egy Händel-operával, és valóban elég lehet-e mindössze négy hegedűs egy zenekarba? A Concerto Armonico decemberi <a href="http://zeneakademia.hu/hu/klasszikus/-/program/concerto-armonico-budapest-20151222-1930" style="border: 0px; color: #01b0f1; font-family: inherit; font-size: inherit; font-stretch: inherit; font-style: inherit; font-variant: inherit; font-weight: inherit; line-height: inherit; margin: 0px; padding: 0px; text-decoration: none; vertical-align: baseline;">zeneakadémiai koncertje</a> kapcsán az együttes művészeti vezetőjével, Spányi Miklóssal beszélgettünk.</strong><br />
<strong style="background-color: white; color: #393939; font-family: 'Trebuchet MS', Trebuchet, sans-serif; font-size: 15px; line-height: 20px;"><br /></strong>
<div style="background-color: white; border: 0px; color: #393939; font-family: 'Trebuchet MS', Trebuchet, sans-serif; font-size: 15px; font-stretch: inherit; line-height: 20px; margin-bottom: 10px; padding: 0px; vertical-align: baseline;">
<strong>Belinszky Anna:</strong> Talán nem túlzás azt állítani, hogy Händel <em>Imeneo</em> című operája csak a legelvetemültebb régizene-rajongók számára lehet ismerős. Nagyon ritkán játszott műről van szó, melyből a Concerto Armonico decemberi zeneakadémiai koncertjén hallhatunk részleteket. Hogyan talált rá erre a darabra?</div>
<div style="background-color: white; border: 0px; color: #393939; font-family: 'Trebuchet MS', Trebuchet, sans-serif; font-size: 15px; font-stretch: inherit; line-height: 20px; margin-bottom: 10px; padding: 0px; vertical-align: baseline;">
<strong>Spányi Miklós:</strong> Gyakorlatilag teljesen véletlenül. Egy időben sokat foglalkoztam a francia nyitányok előadási kérdéseivel, rengeteg ouverture notációját vetettem össze, és így került a kezembe az <em>Imeneo</em> is. Továbblapoztam a nyitány után, és láttam, hogy valami egészen hihetetlenül szép zenéről van szó. Természetesen a többi Händel-opera is gyönyörű, ez azonban talán az ismeretlensége miatt is döbbentett meg ennyire. Fantasztikus, milyen finom szépsége van a darabnak.</div>
<div style="background-color: white; border: 0px; color: #393939; font-family: 'Trebuchet MS', Trebuchet, sans-serif; font-size: 15px; font-stretch: inherit; line-height: 20px; margin-bottom: 10px; padding: 0px; vertical-align: baseline;">
<strong>BA:</strong> A koncert második felében egy ugyancsak nem hétköznapi mű, J. S. Bach fuvolára, hegedűre és csembalóra írt <em>a-moll hármasverseny</em>e szólal meg, melynek mindhárom tétele a zeneszerző egy-egy korábbi művének átdolgozása. Hogyan lett az eredetileg billentyűs hangszerre írt művekből zenekari darab? Milyen formában érezhető a versenyművön az átdolgozás hatása?</div>
<div style="background-color: white; border: 0px; color: #393939; font-family: 'Trebuchet MS', Trebuchet, sans-serif; font-size: 15px; font-stretch: inherit; line-height: 20px; margin-bottom: 10px; padding: 0px; vertical-align: baseline;">
<strong>SM:</strong> Játszottam természetesen mind a három tétel ősváltozatát is, nagyon komplex és érdekes kapcsolatról van szó. Az első tétel alapjául szolgáló prelúdium tulajdonképp egy concerto-formájú darab, ennek az átírása nem volt különösebben megterhelő Bach számára. A lassú tétel is gyakorlatilag majdnem egy az egyben az orgonára írt <em>d-moll triószonáta</em> lassú tétele, annyi kivétellel, hogy az ismétléseket Bach a concerto változatban variálja. A versenyművet záró tétel pedig egy nagyon kiterjedt, hosszú fúga, amelyhez Bach stile antico tutti szakaszokat illesztett, amelyeknek az anyaga egyszerűsített változata a fúga egy gyors tizenhatod triolákból álló szakaszának. Rendkívül érdekes, egyedi transzformációról van szó, amelyhez nem is tudnék hasonló példát említeni.</div>
<div style="background-color: white; border: 0px; color: #393939; font-family: 'Trebuchet MS', Trebuchet, sans-serif; font-size: 15px; font-stretch: inherit; line-height: 20px; margin-bottom: 10px; padding: 0px; vertical-align: baseline;">
<strong>BA:</strong> Több helyen is olvasható Önről, hogy határozottan tiltakozik az ellen, ha stílusgyakorlatnak bélyegzik a korábbi stílusban komponált darabokat. Ön kortárs zeneszerzőként előszeretettel komponál barokk stílusban. Nem érez ezzel kapcsolatban némi kettősséget?</div>
<div style="background-color: white; border: 0px; color: #393939; font-family: 'Trebuchet MS', Trebuchet, sans-serif; font-size: 15px; font-stretch: inherit; line-height: 20px; margin-bottom: 10px; padding: 0px; vertical-align: baseline;">
<strong>SM:</strong> Gyerekkoromtól kezdve rengeteg barokk és bécsi klasszikus stílusú művet írtam, egyfajta belső kényszer volt számomra, hogy úgy közelítsem meg a stílus megismerését, hogy magam komponálok ilyen darabokat. Aztán amikor néhány évvel ezelőtt újból felmerült, hogy – hasonlóan ahhoz, ahogy egy pop-együttes írja a saját számait –lehetne saját zenéje a Concerto Armonicónak, eszembe jutott, hogy én tudok ilyeneket írni. Borzasztó nagy élvezet komponálni ebben a késő barokk szvit stílusban, számomra ez nem okoz technikai nehézséget. Az az érzésem, hogy az a rengeteg zene, amit a barokk repertoárból eljátszottam, el van raktározva bennem, és ezeket a stiláris elemeket vagyok képes úgy összerakni, hogy az folyamatos és élő kompozícióvá áll össze.</div>
<div style="background-color: white; border: 0px; color: #393939; font-family: 'Trebuchet MS', Trebuchet, sans-serif; font-size: 15px; font-stretch: inherit; line-height: 20px; margin-bottom: 10px; padding: 0px; vertical-align: baseline;">
<strong>BA:</strong> Legközelebbi koncertjükön fuvolára, hegedűre és zenekarra írt <em>G-dúr szvit</em>je szólal meg a Concerto Armonico előadásában. Akár szorosan ehhez a műhöz kapcsolódva, akár nagyobb általánosságban: van-e olyan a barokk szerzők közül, akinek különösen érezhető a hatása az Ön barokk stílusában?</div>
<div style="background-color: white; border: 0px; color: #393939; font-family: 'Trebuchet MS', Trebuchet, sans-serif; font-size: 15px; font-stretch: inherit; line-height: 20px; margin-bottom: 10px; padding: 0px; vertical-align: baseline;">
<strong>SM: </strong>Vannak, akik Telemannt hallják benne, vannak, akik inkább Händelt. Biztos, hogy mindkettőjüktől rengeteget tanultam, hiszen pont a szvit műfajban Telemann hallatlan életművet hagyott maga után: több mint 800 szvitet komponált, amelyekből ha jól tudom, 250-300 maradt meg nekünk. Tőle az egyszerűség és a választékos harmónia használatával és ennek a két dolognak az egyesítésével kapcsolatban tanulhattam rengeteget. Aki pedig a gyönyörű basszusok szerkesztésében, és a föléjük helyezett elképesztő gazdaságú harmóniafüzérekben volt nagy mester, az Händel. Gyakran hallatlanul egyszerű zenei szituációkat teremt, de úgy harmonizál, ahogyan sosem tudta más megcsinálni.</div>
<div style="background-color: white; border: 0px; color: #393939; font-family: 'Trebuchet MS', Trebuchet, sans-serif; font-size: 15px; font-stretch: inherit; line-height: 20px; margin-bottom: 10px; padding: 0px; vertical-align: baseline;">
<strong>BA:</strong> Évtizedek óta izgalmas viták vannak a régizene előadásával kapcsolatban, számos meredeken eltérő álláspont él arról, ki mit ért historikus előadási elvek alatt. Mit jelent az Ön számára a historikus előadói gyakorlat, és melyek azok a legfontosabb elvek, amelyekkel Ön közelít a művekhez és az előadási kérdésekhez?</div>
<div style="background-color: white; border: 0px; color: #393939; font-family: 'Trebuchet MS', Trebuchet, sans-serif; font-size: 15px; font-stretch: inherit; line-height: 20px; margin-bottom: 10px; padding: 0px; vertical-align: baseline;">
<strong>SM:</strong> Én mára bizonyos mennyiségű szégyenérzettel közelítem meg ezt az egész problémakört. Ami az úgynevezett historikus előadói gyakorlatot illeti, nagyon sok témával kapcsolatban eléggé dogmatikus voltam, az utóbbi időben azonban már kritikusabban és igencsak szkeptikusan viszonyulok ezekhez a kérdésekhez. Van egy kialakult gyakorlat, amit historikus előadói gyakorlatnak neveznek, de ennek borzasztóan sok olyan eleme honosodott meg az elmúlt évtizedekben, amelyeket szigorú tudományos szemszögből nehéz megmagyarázni. A historizmus, a régi hangzás megközelítésére való törekvés számos olyan megoldást termelt ki, amit készpénznek vettek a zenészek, és a régi forrásokból nem feltétlenül mentek utána. Egyfajta naiv pozitivizmus uralkodott évtizedekig a régizene-játékban: voltak ilyen-olyan konvenciók, és ennek megfelelően, ha valaki talált egy mondatot egy régi forrásban, akkor nagyon boldog volt, és ezt általánosította sok más kérdésre. De azt hiszem, hogy ma már sokan gondolkozunk úgy, hogy ez korántsem ilyen egyszerű. Valójában nem tudjuk, hogyan szólhatott régen egy zenei előadás, legfeljebb csak bizonyos elemeit rekonstruálhatjuk. Attól, hogy egy általános képet alkothassunk, nagyon távol vagyunk, és valószínűleg nagyon távol is maradunk. A szöveges források semmiképp sem objektívek ilyen szempontból, és a rekonstruált hangszerek sem.</div>
<div style="background-color: white; border: 0px; color: #393939; font-family: 'Trebuchet MS', Trebuchet, sans-serif; font-size: 15px; font-stretch: inherit; line-height: 20px; margin-bottom: 10px; padding: 0px; vertical-align: baseline;">
<strong>BA:</strong> Mi az, amire mégis támaszkodni lehet? Lehet bízni a kottában, vagy az is csak félrevezet?</div>
<div style="background-color: white; border: 0px; color: #393939; font-family: 'Trebuchet MS', Trebuchet, sans-serif; font-size: 15px; font-stretch: inherit; line-height: 20px; margin-bottom: 10px; padding: 0px; vertical-align: baseline;">
<strong>SM:</strong> Azt gondolom, hogy a kottára sokkal jobban lehet támaszkodni, mint azt sokszor gondolják. Semmiképp sem igaz az az általános régi elképzelés, hogy borzasztó primitív lett volna a notáció a 18. században. Szerzőről szerzőre változott, hogy mennyire volt precíz a kottázás, egy jó zeneszerző azonban mindig elég logikusan írta a kottát. Ma már mindenki számára evidens, hogy egy Beethoven-notációt másképp kell megközelíteni, mint egy Haydnt, pedig majdhogynem azonos stíluskörről van szó. Ez a 18. század első felére éppúgy érvényes, mint a korábbi, vagy akár a 19-20. századi zenékre. Sokszor talán a szemüveg rossz, amit felteszünk: a lényeg, hogy meg kell találnunk a notáció belső logikáját, és annak alapján már rengeteg fontos kérdésben dönthetünk.</div>
<div style="background-color: white; border: 0px; color: #393939; font-family: 'Trebuchet MS', Trebuchet, sans-serif; font-size: 15px; font-stretch: inherit; line-height: 20px; margin-bottom: 10px; padding: 0px; vertical-align: baseline;">
<strong>BA:</strong> A Concerto Armonico 18. századi udvari zenekarok mintájára, kis vonósegyüttesként működik. Milyen szempontok szerint alakult ki ez az összeállítás, hogyan határozta meg, hány emberrel dolgozik?</div>
<div style="background-color: white; border: 0px; color: #393939; font-family: 'Trebuchet MS', Trebuchet, sans-serif; font-size: 15px; font-stretch: inherit; line-height: 20px; margin-bottom: 10px; padding: 0px; vertical-align: baseline;">
<strong>SM:</strong> Az együttes jelenlegi összetételében sok praktikus szempont is közrejátszik. Az eredeti, Szűts Péterrel alapított Concerto Armonico még kicsit nagyobb volt, az utóbbi időkben honosítottunk meg egy minimális Besetzungot. Quantz írja egyébként, hogy a legkisebb még zenekarnak mondható együttes a négy hegedű, brácsa, cselló és bőgő összeállítás, amellyel mi is dolgozunk. Rendkívül érdekes, milyen sok zenét el lehet úgy játszani, hogy az együttesben összesen négy hegedű van; gyakorlatilag az egész concerto grosso repertoár megszólaltatható ebben a formában. (Vannak persze olyan concerto grossók, amelyekhez két brácsa kell, ez azonban egy külön téma.) Telemann még háromhegedűs versenyművet is komponált erre az összeállításra, egy további hegedűt alkalmazva a kísérő együttesben. Úgy tűnik, nemcsak a könyvek írnak róla, hanem valóban tipikus lehetett ez a felállás a kisebb udvarokban.</div>
<div style="background-color: white; border: 0px; color: #393939; font-family: 'Trebuchet MS', Trebuchet, sans-serif; font-size: 15px; font-stretch: inherit; line-height: 20px; margin-bottom: 10px; padding: 0px; vertical-align: baseline;">
<strong>BA:</strong> 2015 elején megszületett a Concerto Armonico negyedik generációja: a zenekar egészen friss koncertmesterrel lép a Zeneakadémia színpadára. Homoki Gábort a legtöbben a Kelemen Kvartett játékosaként ismertük meg. Hogyan esett a választásuk az ő személyére?</div>
<div style="background-color: white; border: 0px; color: #393939; font-family: 'Trebuchet MS', Trebuchet, sans-serif; font-size: 15px; font-stretch: inherit; line-height: 20px; margin-bottom: 10px; padding: 0px; vertical-align: baseline;">
<strong>SM:</strong> Gábor hihetetlen muzikalitással és kivételes képességekkel megáldott muzsikus. 2014-ben már játszott az együttesben tuttistaként, majd amikor különböző okokból személycserék történtek a zenekarban, mindannyian egyetértettünk abban, hogy ő a legalkalmasabb jelölt a koncertmesteri posztra.</div>
<div style="background-color: white; border: 0px; color: #393939; font-family: 'Trebuchet MS', Trebuchet, sans-serif; font-size: 15px; font-stretch: inherit; line-height: 20px; margin-bottom: 10px; padding: 0px; vertical-align: baseline;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; border: 0px; color: #393939; font-family: 'Trebuchet MS', Trebuchet, sans-serif; font-size: 15px; font-stretch: inherit; line-height: 20px; margin-bottom: 10px; padding: 0px; vertical-align: baseline;">
Forrás: <a href="http://playliszt.reblog.hu/dogmak-nelkul">http://playliszt.reblog.hu/dogmak-nelkul</a></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08426634690518171033noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8780498361855546691.post-84864159283755812352015-05-02T22:20:00.000+02:002015-10-11T22:22:10.089+02:00Nem kell dogmákba kapaszkodni<b>Mikes Éva interjúja Spányi Miklóssal, a Concerto Armonico vezetőjével</b><br />
<br />
<br />
<b>- Az utolsó interjú 15 éve jelent meg Veled a Muzsikában Malina János
tollából. Azóta sok minden történt, például 22 év után Finnországból,
Ouluból Németországba költöztél. Régebb óta érlelődött ez az
elhatározás, vagy hirtelen adódott a lehetőség?</b><br />
<br />
- Már régóta
terveztem, de nem volt korábban elég munka Németországban. Óraadó voltam
Mannheimban, és akkor költözünk át, amikor véglegesítettek.<br />
<br />
<b>- Milyen érzésekkel zártad a több mint két oului évizedet? Kissé elszigetelt voltál ott.</b><br />
<br />
-
Igen. Jó volt ott, de zárt volt, messze volt, drága volt onnan repülni,
és sajnos az eltelt húsz évben Finnországban is nagyon megváltozott
a zenei élet, és nem feltétlenül előnyére. A legkellemetlenebb, hogy
radikálisan felforgattak egy tökéletesen működő intézményrendszert:
milliárdokat invesztáltak egy új főiskolai, egyetemi szisztémába, ami
a korábbit felváltotta volna. Ezt nem tette meg, de szétdúlta. Egy
ötmilliós országban nem lehet szinte minden városban nyitni egy
főiskolát, és elvárni, hogy tele legyen növendékkel. Most sorra
csukogatják be őket. Így az én állásom profilja is jelentősen
megváltozott, egy magasabb szintű besorolásból
a konzervatórium átkerült egy alacsonyabba.<br />
<br />
<b>- Mannheimban a Zeneművészeti Főiskolán tanítasz. Ugyanazt, amit Ouluban, orgonát, csembalót és klavikordot?</b><br />
-
Nem. Ez egy érdekes beosztás. Tulajdonképpen csembalókorrepetícióval
foglalkozom, de ez nem azt jelenti, hogy mechanikusan kell kísérnem
a hallgatókat, inkább kamarazene-oktatásról van szó. Oboások,
fagottosok, fuvolások, néha vonósok, énekesek jönnek, akiknek el kell
magyaráznom az előadás egy részét, azaz „Aufführungspraxist" oktatok.
Lekísérem a darabokat, és minden lehető dolgot elmagyarázok róluk,
a növendékvizsgán pedig együtt játsszuk el őket. A kollégák szabad kezet
adnak mindenben.<br />
<br />
<br />
<b>- Régizene tanszéken?</b><br />
<br />
- Itt nincs régizenei képzés. Regionálisan igyekeztek profilokat kialakítani, és Mannheimnak az opera meg a tánc jutott.<br />
<br />
<b>- Praktikusan hogyan éled az életedet - hiszen tanítasz Amszterdamban is és a Zenekadémián. Milyen rendszerben ingázol?</b><br />
<br />
-
Kéthetes ritmusban vagyok itthon és ott, néhány napot tanítok ezen
a két helyen „tömbben", a többi Mannheim és környéke. Szerencsére
a szemeszterek nagyjából egyhónapos csúszásban vannak egymáshoz képest.<br />
<br />
<b>- Arról vagy híres, hogy mindenféle nyelven képes vagy oktatni, nemhogy magyarul, finnül, angolul és németül, de hollandul is.</b><br />
<br />
-
Igen, bár ez utóbbira alig van szükségem. Holland hallgató csak kevés
akad, teljesen nemzetközi a diákság összetétele, mint magáé a városé is.<br />
<br />
<b>- Érdekes, pedig híresen jók a holland régizenészek.</b><br />
<br />
- Akik részben külföldön, részben Hágában vagy Utrechtben tanulnak.<br />
<br />
<b>-
Köztudott, hogy Carl Philipp Emanuel Bach kutatója, előadója vagy,
és ennek keretében hatalmas projekten dolgozol: összes billentyűs
művének lemezfelvételén. A zenekariak már 15 éve is folytak, azóta
tavaly megjelent a sorozat utolsó, 20. CD-je, zenekaroddal, a Concerto
Armonicóval, de régóta készíted a szólóhangszeres lemezeket is.</b><br />
<br />
-
2014 volt a jubileumi C. P. E. Bach-év, születésének 300. évfordulója,
erre jelent meg a concertókat lezáró CD. A sorozatból négy lemezt
Finnországban vettem föl egy ottani zenekarral, amikor a Concerto
Armonico a megszűnés közelében járt, aztán ez a finn zenekar szűnt meg,
a Concertót meg sikerült újraéleszteni, így az utolsó három CD újra
itthon készült. Közben ١٩٩٧ óta zajlik a szólódarabok felvétele, ami egy
több mint 30 CD-s projekt, és ebből még 12-13 van hátra.
Évente átlagosan kettő jön ki.<br />
<br />
<b>- Hol készülnek?</b><br />
<br />
- Amíg ott éltem, Finnországban, aztán egy remek belga termet találtam, azóta ott.<br />
<br />
<b>-
Hatalmas a Bach-kultusz. Mennyire érzed, hogy munkásságod nyomán
megnőtt az érdeklődés a fiú, Carl Philipp Emanuel iránt? Kérik
koncerten?</b><br />
<br />
- Gyakran. Egyszer történt egy vicces eset: valaki
felkért egy koncertre, és megüzente, hogy egy bizonyos szonátát
feltétlenül játsszak el. Végül nem jött el, sose tudtam meg, miért e
szonátát kérte... Általában nem konkrét művet mondanak, de a szerzőt
igen, annyira kapcsolódik a nevemhez.<br />
<br />
<b>- Mekkora a CD-sorozat sikere?</b><br />
<br />
- A magyar sajtó kevésbé, a nemzetközi nagyon figyeli. Amint kijön egy új CD, azonnal megjelennek kritikák róla.<br />
<br />
<b>- Azért kaptál itthon is elismerést rá a Concero Armonicóval, Gramofon-díjat.</b><br />
<br />
- Igen, örültünk is neki.<br />
<br />
<b>-
A tanítványokat befolyásolja a munkásságod? Jobban érdeklődnek C. P. E.
vagy általában a Bach fiúk, netán más, kevésbé játszott szerzők iránt?
Hatalmas a zeneművek szunnyadó, alig előadott hányada. Nyilván
a tanításodban is használod, amit kikutattál, feldolgoztál.</b><br />
<br />
- Nemcsak ők kérdeznek, sok kollégám is érdeklődik, honnan lehet egyes kottákat beszerezni.<br />
<br />
<b>- Továbbra is foglalkozol kottakiadással?</b><br />
<br />
-
Csinálgatom. A korábbi Könemann-kezdeményezés C. P. E. Bach műveiből
sajnos az első egyharmad kiadása után abbamaradt, mert a németországi
anyavállalat tönkrement. Közben Amerikában indult egy összkiadás, ami
a lipcsei Bach Archivval közösen folyik, sorra jönnek ki a kötetek,
kettőt közülük én jegyzek közreadóként (az egyik még nem jelent meg).
Szóval lassan hozzá lehet férni a darabokhoz. Viszont a kiadványokban
sajnos rengeteg a hiba. Erre már a szaksajtó is felfigyelt. Lassan
a Collected Misprints nevet viselhetné.<br />
<br />
<b>- Ha már a kottánál
tartunk, a korábbi interjúkban szó esett róla, mennyire kottahűen
játszottál valaha, de ebből kicsit feladtál. Gondolom, azóta még inkább.
Korábban ugyanis sok, akkoriban evidens dolgot fel sem tüntettek, tehát
kell némi kritikai hozzáállás az interpretációhoz. Aki görcsösen
ragaszkodik a leírtakhoz, az a fent említett hibákat is szolgaian
átveszi. Mai rutinoddal mennyire bírálod felül a leírtakat?</b><br />
<br />
-
Az ilyen kevésbé ismert szerzőknél más a helyzet, mint mondjuk
Mozartnál, akinek minden hangját ismeri az előadó. Itt észre sem veszik
a hibákat. Emanuel Bachnál meg különösen, mert vannak nála szokatlan,
nem várt fordulatok, így ha mondjuk bekerül egy helytelen feloldójel,
nem venni észre - velem is megtörtént már. Az azonban már durva hiba,
ha egy enharmonikus modulációban a kotta nem jelöli a dupla b-t, csak
szimplát. Ezt észre kell venni. Azzal kapcsolatban viszont már nem
vagyok annyira naiv, mint régen, hogy mi volt benne a kor előadói
gyakorlatában, és mi nem. Sajnos a régizenei mozgalom korai szakaszában
elterjedt, hogy akkoriban jól ismerték a tradíciókat. Milyeneket? Minden
városban más volt a gyakorlat. Nem ilyen egyszerű ez. Nem ismertek
mást, mint ami tíz kilométeres körzeten belül volt, ennyi.<br />
<br />
<b>- Aki
ennyi hangszeren játszik, mindennap másikon gyakorol? Hogyan tartod
karban mindet? Az orgonát kivéve mindened van otthon, több is, még
tangenszongorád is.</b><br />
<br />
- ...és egy 20. szd. eleji pianínó is.
Igyekszem karban tartani mindegyiken a technikámat, de mindig
a következő projektre fókuszálok. Egyébként meg rokon
hangszerek. A billentésben van sok közös, de ezekre mindig nagyon rá
kell állni fejben, fülben, persze az is igaz, hogy a nagy hangzás után
igényel az ember valami egészen mást, finomat. Bach kedvenc hangszere
a klavikord volt, otthoni muzsikáláshoz legszívesebben azt használta,
esti nyugalmában talán azon improvizált pár órát.<br />
<br />
<b>- Olvastam, hogy mostanában modern zongorán is játszol, sőt vezényelsz is modern zenekarokat.</b><br />
<br />
- Igen, ez előfordul, de ritkábban.<br />
<br />
<b>- Csak rövid epizód volt?</b><br />
<br />
-
Főképp Mozart vagy Emanuel Bach darabokat hívnak néha játszani modern
zongorán. Ez nem baj, mert a stílus adja magát. Mindig mondom
is a zongoristáknak, hogy ha Mozartot meg Haydnt játszanak modern
hangszeren, Emanuel Bachot miért nem?<br />
<br />
<b>- Vezényelsz még?</b><br />
<br />
-
Egy időben aktívabban csináltam, de aztán rájöttem, erre vannak nálam
lényegesen képzettebb emberek. Csembaló mellől „dirigálok" olykor.<br />
<br />
<b>- Zeneszerzés?</b><br />
<br />
-
Igen, mind gyakrabban. Zeneszerzést végeztem is a konziban, és érdekel
is. Ma újra egyre többet komponálok. A Concerto Armonicónak írtam barokk
stílusú darabokat is, modernet is. Csembalóra is komponáltam új stílusú
műveket. Tavaly mutattuk be egyik darabomat csembalóra és vonósokra. Nem
csembalóverseny, inkább a két hangzás kombinációja. Több, abszolút
eredetinek hangzó barokk szvitet is gyártottam. Ezeket is játsszuk.<br />
<br />
<b>- Stílusgyakorlatok?</b><br />
<br />
-
Ez a szó gyakorlássá degradálja ezt a komponálásmódot. Én igyekszem
szuverén és teremtő módon használni a régi stílust. Elég rég játszom
ilyesmit ahhoz, hogy teljesen bele tudjak helyezkedni. Emellett
„modern", meglehetősen meditatív zenéket is szerzek, orgonaműveket,
kamaradarabokat. Sokat köszönhetek annak is, hogy Amszterdamban
improvizációt tanítok. Zenészeket szembesítek azzal, hogy a leírt zenék
eljátszása nem elegendő, hogy tessék valamit produkálni. Ez lelki
és mentális szinten nálam is beindít egy termelést, zene produkálását.<br />
<br />
<b>-
Idézek a 15 éve Malina Jánosnak adott interjúdból: „Számítasz később új
szerelemre? - Bizonyára lesznek, sőt tudom is, hogy lesznek ilyenek,
és nagyjából azt is tudom, mik lesznek. Erről azonban még nem szeretnék
konkrétumokat mondani. Néha az ember verbalizál valamit, ami azután nem
biztos, hogy pontosan úgy teljesül, ahogy elképzelte..." . Ma már
beszámolhatsz ezekről az álmokról?</b><br />
<br />
- Akkor voltak 18. századi
szerzők a fejemben, akikkel szívesen foglalkoznék. Lehet, hogy ma már
más gondolatokat forgatok. Először le kell zárni az Emanuel
Bach-sorozatot.<br />
<br />
<b>- Említetted, hogy a Concerto Armonico egy időben
kis híján megszűnt, aztán újra élesztetted. Az első itthoni régizenei
együttesek között van, és az alakuláskor, 1983-ban úgy látszott, óriási
karriert fog befutni. Aztán éppen a két alappillér, Szűts Péter és Te
elmentetek külföldre, majd sokan mások is. Azóta is sokfelé éltek. Nehéz
lehet így egyben tartani a csapatot.</b><br />
<br />
- Nem könnyű. Az első
szétesés után a lökést az adta, amikor a regensburgi Régi Zenei Napoktól
egyszer csak fölhívtak Ouluban, hogy kellene egy hangversenyt adni
a Concerto Armonicóval. Akkor egy-két régi taggal és néhány újjal
felállítottuk a Concerto Armonico 2-t. Voltak turnéink is és fölvettünk
a Naxosnak négy Quantz-fuvolaversenyt is Mary Oleskiewiczcsel. Ennek úgy
négy éve. Utána jött egy újabb váltás, akkor friss tagokkal folytattuk
és felvettük az utolsó 3 Emanuel Bach CD-t. Most megint kicsit váltunk,
némi tagcserével ismét megújulunk. Terveink szerint a jövőben olykor
Szüts Péter is újra játszik nálunk, koncertmesterként.<br />
<br />
<b>- Mint egy igazi főnixmadár, olyan az együttes. A Zeneakadémián mit tanítasz?</b><br />
<br />
-
Csembalót, continuót, kamarazenét, előadói gyakorlatot,
hangolástörténetet. Nagyon érdeklődők a hallgatók. Kár, hogy sokan
inkább külföldre mennek tanulni, mert olcsóbb. Bécs, Lipcse tele van
magyar régizene-növendékkel. Pedig nálunk is nagy múltra tekint vissza
a régizenei gyakorlat, és nem ártana új impulzusokkal megújulnia. A régi
zene világában sokan még mindig azt csinálják, amit a kezdetekkor, vagy
a '80-as években. Szerintem azonban az akkori „tantételek" zöme
megkérdőjelezhető. Sok mindenben meg kellene újulni, én is ezen
dolgozom. A fiatalok gyakran arra várnak választ, hogyan kell a korábbi
régi zenei produkciókból ismert hangzást megvalósítani. Nem kell. Nem
kell dogmákba kapaszkodni. Újat lehet és kell is csinálni!<br />
<br />
<a href="http://www.muzsikalendarium.hu/muzsika/index.php?area=article&id_article=4036&hl=SP%C3%A1nyi">http://www.muzsikalendarium.hu/muzsika/index.php?area=article&id_article=4036&hl=SP%C3%A1nyi</a><br />
<br />
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08426634690518171033noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8780498361855546691.post-29433768534879714092015-03-31T09:00:00.000+02:002015-10-22T23:29:54.092+02:00Quantz Concertos CD (Naxos) Receives Still More Critical Acclaim<span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Garamond, Baskerville, Georgia, 'Times New Roman', Times, serif; font-size: 17.6px; font-style: italic; letter-spacing: 0.25px; line-height: 24px;"><b>Mary Oleskiewicz has it all: she’s a skilled writer in the booklet, she’s an avid scholar who besides digging up some of this music has published critical editions of Quantz’s chamber music, and her playing on the transverse flute is pretty fantastic, too. </b></span><span class="review-quote-attribution" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Garamond, Baskerville, Georgia, 'Times New Roman', Times, serif; font-size: 16.368px; letter-spacing: 0.25px; line-height: 24px;">—Music Web International</span><br />
<span class="review-quote-attribution" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Garamond, Baskerville, Georgia, 'Times New Roman', Times, serif; font-size: 16.368px; letter-spacing: 0.25px; line-height: 24px;"><br /></span>
<br />
<div class="review-subject" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Garamond, Baskerville, Georgia, 'Times New Roman', Times, serif; font-size: 17.6px; line-height: 24px;">
<div style="margin-bottom: 24px;">
<em>Johann Joachim Quantz Flute Concertos</em>, performed by Mary Oleskiewicz, traverso; Concerto Armonico, Miklos Spanyi, director, <a href="http://www.naxos.com/catalogue/item.asp?item_code=8.573120" style="color: #743399; transition: all 0.2s ease-in-out;" target="_blank">Naxos 8.573120</a>.</div>
</div>
<div class="review-publication" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Garamond, Baskerville, Georgia, 'Times New Roman', Times, serif; font-size: 17.6px; line-height: 24px;">
<div style="margin-bottom: 24px;">
<a href="http://www.musicweb-international.com/classrev/2013/Sept13/Quantz_flute_8573120.htm" style="color: #743399; transition: all 0.2s ease-in-out;" target="_blank"><em>Music Web International</em></a>, reviewed by Brian Reinhart</div>
</div>
<div style="background-color: white; color: #333333; font-family: Garamond, Baskerville, Georgia, 'Times New Roman', Times, serif; font-size: 16px; line-height: 24px; margin-bottom: 24px;">
“Johann Joachim Quantz was the classical era’s leading flute composer and teacher, and he certainly had the era’s most famous student. Frederick the Great, King of Prussia, studied flute and composition with Quantz for three decades, employing the not-much-older man as his court composer. Quantz produced dozens of concertos for Frederick – apparently there are 300, counting other instruments – and the king himself played them with an ensemble.</div>
<div style="background-color: white; color: #333333; font-family: Garamond, Baskerville, Georgia, 'Times New Roman', Times, serif; font-size: 16px; line-height: 24px; margin-bottom: 24px;">
The scholarship and artistry on display here are first-rate. Everyone plays on period instruments; the continuo switches from harpsichord to fortepiano for the later works. Flute soloist Mary Oleskiewicz personally rediscovered one of these concertos (in A minor) after scholars had presumed it lost in World War II. She very modestly describes the finding in her own booklet note. She also stumbled upon written cadenzas to the concerto in G, possibly copied directly from Quantz’s original score. The booklet does not mention the possibility that it was copied down from an actual improvisation by the king.</div>
<div style="background-color: white; color: #333333; font-family: Garamond, Baskerville, Georgia, 'Times New Roman', Times, serif; font-size: 16px; line-height: 24px; margin-bottom: 24px;">
Make no mistake: the disc makes fascinating, stimulating listening. Quantz was influenced in his youth by Handel and Vivaldi, and in some ways he stayed in Vivaldi’s compositional school; the works here are scored for small ensembles, sometimes one instrument per part, and often use the ritornello structure. He’s his own man: you can hear this especially in the C minor concerto, the last piece Quantz ever wrote, which is haunted by a dark eight-minute slow movement in F minor. Quantz died before composing the finale, which was written by – who else – Frederick the Great. It is thus the final work of two different composers.</div>
<div style="background-color: white; color: #333333; font-family: Garamond, Baskerville, Georgia, 'Times New Roman', Times, serif; font-size: 16px; line-height: 24px; margin-bottom: 24px;">
Mary Oleskiewicz has it all: she’s a skilled writer in the booklet, she’s an avid scholar who besides digging up some of this music has published critical editions of Quantz’s chamber music, and her playing on the transverse flute is pretty fantastic, too. Miklós Spányi and his Concerto Armonico will be a familiar sign of high quality to lovers of the CPE Bach series on BIS. Actually, if you like CPE Bach, you’re sure to enjoy this; the two composers share a niche as eccentric, colorful bridges between the baroque and classical eras.</div>
<span class="review-quote-attribution" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Garamond, Baskerville, Georgia, 'Times New Roman', Times, serif; font-size: 16.368px; letter-spacing: 0.25px; line-height: 24px;"></span><br />
<div style="background-color: white; color: #333333; font-family: Garamond, Baskerville, Georgia, 'Times New Roman', Times, serif; font-size: 16px; line-height: 24px; margin-bottom: 24px;">
We can only hope that this is the beginning of a series, or that some of the other musicological work Oleskiewicz is up to will be committed to disc similarly. She’s already recorded some Quantz and Frederick sonatas for Naxos and Hungaroton, but given that the C minor concerto is notated as “No. 300”, there’s got to be more stuff of this quality. My ears would be happy to hear it. To think: these world premieres may not have been played by any other flautist since Frederick himself.</div>
<div style="background-color: white; color: #333333; font-family: Garamond, Baskerville, Georgia, 'Times New Roman', Times, serif; font-size: 16px; line-height: 24px; margin-bottom: 24px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #333333; font-family: Garamond, Baskerville, Georgia, 'Times New Roman', Times, serif; font-size: 16px; line-height: 24px; margin-bottom: 24px;">
<a href="http://www.baroqueflutist.com/reviews/yet-more-critical-acclaim-for-cd-of-quantz-flute-concertos-naxos">http://www.baroqueflutist.com/reviews/yet-more-critical-acclaim-for-cd-of-quantz-flute-concertos-naxos</a><br />
<br />
CD is available here:<br />
<a href="http://www.naxos.com/catalogue/item.asp?item_code=8.573120">http://www.naxos.com/catalogue/item.asp?item_code=8.573120</a></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08426634690518171033noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8780498361855546691.post-30975815032976107382015-01-21T17:00:00.000+01:002015-10-11T17:15:42.015+02:00A középpontban Bach és Mendelssohn<b><span style="font-size: large;">Mikes Éva írása, Fidelio</span></b><br />
<br />
A Müpa első Régizene Fesztiválja fontos újdonság: a historikus előadások
itt a szokásosnál nagyobb közönséghez jutnak el, néhány nap leforgása
alatt fontos magyar és külföldi muzsikusok váltják egymást, az ismertek
mellett ismeretlen műveket is bemutatva.<br />
<br />
A fesztivál tematikája Bach és Mendelssohn köré szerveződik. Nem
véletlenül: egyrészt Mendelssohn életművének csak töredékét ismerjük,
másrészt a zeneszerző forradalmi szerepet vállalt a mai Bach-kultusz
kezdeteinek kialakításában, a zenei historizmus megteremtésében.<br />
<br />
... <br />
<br />
Január 23-án két hangverseny is várja az érdeklődőket. Délután 5-kor az
Üvegteremben Maude Gratton csembalóművész kamarakoncertje teremt meghitt
hangulatot, míg este a Fesztivál Színházban a Concerto Armonico válogat
két nagy alkotó, Johann Sebastian és Carl Philipp Emanuel oeuvrejéből, <i>Apa és fia zenéje a Bach-dinasztiából</i>
címmel. Spányi Miklós, az együttes művészeti vezetője a Bach fiú régi
rajongója és kutatója, előszeretettel játssza műveit, ezúttal egyik
csembalóversenyét adja elő. Spányi valódi missziót teljesítve 40 (!)
lemezre rögzítette Carl Philipp Emanuel valamennyi billentyűs
szerzeményét. C. P. E. Bach más barokk szerzőkhöz hasonlóan kevesebb
figyelmet kap a pódiumokon, mint megérdemelné. Mendelssohn
Bachfelfedezése annyira jól sikerült, hogy kultusza fényében sok más
ragyogó csillag alig tud betörni a repertoárba.<br />
Egy ilyen fesztivál jó alkalom az egyeduralom megtörésére is, miközben
J. S. Bach múlhatatlan fényéről sem feledkezünk meg. Az apa híres <i>E-dúr hegedűverseny</i>ét Ábrahám Márta játssza, Megyesi Schwartz Lúcia négy kantáta- áriáját adja elő, és felcsendül a zenekar tolmácsolásában a fiú <i>E-dúr szimfóniá</i>ja.<br />
<br />
<a href="http://fidelio.hu/klasszikus/2015/01/21/a_kozeppontban_bach_es_mendelssohn/">http://fidelio.hu/klasszikus/2015/01/21/a_kozeppontban_bach_es_mendelssohn/</a>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08426634690518171033noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8780498361855546691.post-18506448049319809792014-10-13T01:00:00.000+02:002015-10-11T18:41:24.677+02:00C. P. E. Bach 300<b><span style="font-size: large;">Concerto Armonico Budapest - Billentyűs párbaj</span></b><br />
<br />
<br />
A globalizált gyorséttermek és az uniformizált Steinway-zongorák
világuralmának korában hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy
voltak olyan korszakok, ilyen volt például a 18. század, amikor a
hangszerek sokkal gazdagabb tárházából, többféle típusú, konstrukciójú,
hangzású és stílusú instrumentum közül válogathattak a billentyűs
játékosok - ráadásul, mint a 18. század utolsó harmadában - egyidőben. A
Zeneakadémia Koncertközpont által szervezett C. P. E. Bach-hétvége,
amely a 300 éve született, legtehetségesebb Bach-fiú előtt tiszteleg,
valódi különlegességeket felkínáló hangversennyel zárul. A legendás
billentyűs játékos, C. P. E. Bach egy monumentális, és koncerten ritkán
játszott csembalóversenye mellett a Concerto Armonico Budapest művészeti
vezetője, Spányi Miklós egy új – de 18. századi stílusú – műve hangzik
el, amely a csembaló és vonószenekar együtt-játékának új, 21. századi
megközelítését kínálja mind stílusban, mind formavilágában. A koncert
zárásaként C. P. E. Bach fortepianóra (vagyis kalapácszongorára) és
csembalóra komponált kettősversenye szólal meg. E különleges billentyűs
párbajban a Zeneakadémia tanára, Kemenes András lesz Spányi Miklós
ellenfele, vagy ha úgy tetszik: muzsikus partnere.<br />
<br />
<a href="http://lfze.hu/hu/minden-program/-/program/concerto-armonico-budapest--billentyus-parbaj-20141012-1600">http://lfze.hu/hu/minden-program/-/program/concerto-armonico-budapest--billentyus-parbaj-20141012-1600</a>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08426634690518171033noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8780498361855546691.post-76513258207398081212014-09-26T19:29:00.000+02:002015-10-11T17:15:00.242+02:00Concerto Armonico Fesztivál<br />
<span style="font-size: small;"><b>(UM) - Fidelio</b></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;"><b>Október 10-12 között háromnapos fesztivállal emlékezik a háromszáz éve
született C.Ph. E. Bachra a Spányi Miklós és Ábrahám Márta nevével
fémjelzett Concerto Armonico a Zeneakadémián.</b></span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">A Zeneakadémia Koncertközpont által szervezett C. Ph. E. Bach-hétvége
nyitó hangversenyén keresztmetszetet kapunk a Bach-fiú
szonátaterméséből: azokból a művekből, amelyeket a zeneszerző
munkaadója, Nagy Frigyes porosz király is szívesen játszott. A mannheimi
Zeneművészeti Főiskolán, az amszterdami Konzervatóriumban és a
budapesti Zeneakadémián tanító Spányi Miklós 2011-ben alapította az
Ensemble MiMaGe kamaraformációt Ábrahám Mártával és Schweigert
Györggyel, amelyhez plusz tagként Bálint János Liszt-díjas fuvolaművész
csatlakozik.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">A második nap programja az "Ünnepi hangverseny Nagy Frigyes udvarában" -
címet viseli. A műsoron a 18. századi úgynevezett "berlini iskola"
három meghatározó zeneszerzőjének egy-egy concertója, egy hegedű-, egy
csembaló-, és egy fuvolaverseny szerepel. A korszak egyik legjelentősebb
hegedűművésze, a cseh Franz Benda huszonnégy évesen került a porosz
király udvarába, s ott működött haláláig. Christian Friedrich Schale két
évvel Benda után, 1735-ben lett a berlini udvar muzsikusa csellistaként
és kamarazenészként. C. Ph. E. Bach pedig messze kitűnt Nagy Frigyes
udvarának káprázatosan gazdag zenei életéből, s bár elsősorban
billentyűs szerzőként tartjuk számon, nem kerülhette el, hogy ne írjon az
igencsak fuvola-centrikus berlini udvarban néhány fuvolaversenyt is -
talán a kor legnagyobb fuvolása, a porosz udvar legbefolyásosabb
zenésze, Johann Joachim Quantz, esetleg a kitűnő (bár repertoárban oly
kritikus) fuvolajátékos, Nagy Frigyes számára. A zenetörténeti
kuriózumokat felvonultató hangversenyen a Concerto Armonico
koncertmesterén és művészeti vezetőjén, Ábrahám Mártán és Spányi
Miklóson kívül az együttes rendszeres szólistája, Bálint János kap majd
szólószerepet.</span></span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span>
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;">A hétvége valódi különlegességeket felkínáló hangversennyel zárul. A
legendás billentyűs játékos, C. Ph. E. Bach egy monumentális és
koncerten ritkán játszott csembalóversenye mellett a Concerto Armonico
Budapest művészeti vezetője, Spányi Miklós egyik<a href="https://www.blogger.com/null" name="_GoBack"></a>
új műve hangzik el, amely a csembaló és a vonószenekar együtt-játékának
új, 21. századi megközelítését kínálja mind stílusban, mind
formavilágában.</span></span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"><a href="http://fidelio.hu/klasszikus/2014/09/26/concerto_armonico_fesztival/">http://fidelio.hu/klasszikus/2014/09/26/concerto_armonico_fesztival/</a> </span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08426634690518171033noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8780498361855546691.post-61937080083169248452014-09-02T21:36:00.000+02:002015-10-11T17:15:15.453+02:00Concerto Armonico évadnyitó<br />
<span style="font-size: large;"><b>A szezonnyitó koncerten, szeptember 14-én három versenyművet és egy
zenekari művet szólaltat meg az együttes a Budahegyvidéki evangélikus
templomban.</b></span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">Az 1983-ban alakult Concerto Armonico kamarazenekar a legizgalmasabb
hazai régi zenei együttesek egyike. A Spányi Miklós művészeti
vezetésével működő zenekar komoly feltűnést keltő hazai bemutatkozását
követően külföldi koncertfellépések és fesztiválok során tette
nemzetközileg is ismertté és elismertté a nevét. A Concerto Armonico
lemezfelvételei közül kiemelkedő jelentőségű a C. Ph. E. Bach összes
billentyűs versenyművét közreadó 20 CD-ből álló sorozat a BIS
gondozásában, amelyet világszerte valóságos szenzációként ünnepeltek a
lemezkritikusok. <b> </b></span><br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;">Műsorukon ekként kötelező elem az idén 300 éves Bach-fiútól és kortársaitól is egy-egy művet választani. C. Ph. E. Bach <i>d-moll fuvolaverseny</i>ét a Liszt-díjas Bálint János, F. Schale <i>csembalóverseny</i>ét Spányi Miklós, Vivaldi szinte sosem játszott remek <i>h-moll hegedűversenyét</i>
pedig az együttes koncertmestere és kiváló szólistája, Ábrahám Márta
szólaltatja meg. Az őszi szezon nagyszabású rendezvénye lesz még a
Zeneakadémiával közösen szervezett több napos, Carl Philipp Emmanuel
Bach munkássága előtt tisztelgő esemény, ahol a Bach szakértő Spányi
Miklós művét is bemutatja az együttes. </span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: inherit;"><a href="http://fidelio.hu/klasszikus/2014/09/02/concerto_armonico_evadnyito/">http://fidelio.hu/klasszikus/2014/09/02/concerto_armonico_evadnyito/</a> </span></span><b><span style="font-size: large;"></span></b>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08426634690518171033noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8780498361855546691.post-44292834657400808732014-06-12T18:00:00.000+02:002015-10-11T17:22:33.894+02:00Harminc éves a Régi Zenei Napok<span style="font-size: large;"><b>Június 21-28. között Fertődön rendezi meg a Filharmónia Magyarország
hazánk első, máig legrangosabb historikus zenei fesztiválját abban az
Esterházy-kastélyban, ahol Joseph Haydn is húsz évig élt és alkotott.
Neves, szakmailag elismert külföldi előadóművész-professzorok várják
mesterkurzusaikkal a világ minden tájáról érkező zenészeket, a régi zene
megszállottjait. Emellett rangos koncertek, programok tarkítják a
fesztivált. </b></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">A fesztivál nyitánya a Múzeumok Éjszakájának napjára esik; ezen a napon a
Sonatores Pannoniae Együttes reneszánsz kori toronyzenékkel csalogatja a
közönséget, este pedig különleges program várja azokat, akik a múzeumok
éjszakáját Fertődön, a kastélyban töltik: a Capella Savaria koncertjén a
Marionettszínházban elhangzik Bach Vivaldi-átirata, az <em>a-moll versenymű</em>
ritkán hallható, eredeti négy csembalóra írott változatban. Két kiváló
fiatal énekes, Baráth Emőke és Szigetvári Dávid kelti életre Händel
opera- és oratórium-hőseit. </span><br />
<span style="font-size: large;">A fesztivál következő napján Nancy Argenta és Ingrid Attrot kanadai
sztárénekesek Joseph Haydn és kortársai dalaiból állították össze
programjukat, amelyet kizárólag itt és ezen a koncerten adnak elő.
Haydn, Beethoven, Schubert és Mendelssohn mellett a korszak jó néhány
elfeledett komponistájának műveit is megidézik a Rédai Csinszka által
kísért műsorban a kastély csodálatos Sala Terrenájában.</span><br />
<span style="font-size: large;">
</span><span style="font-size: large;">A fesztivál egy koncert erejéig a soproni
Szent György templomba látogat, ahol Magyarország legrégebbi, eredeti
állapotában helyreállított historikus orgonáján szólalnak meg a
reneszánsz kor 14-15. századi kódexekben fennmaradt orgonaművei,
németalföldi, itáliai, angol és francia különlegességek Soós Gábor
előadásában.</span><br />
<span style="font-size: large;">
</span><span style="font-size: large;">Július 24-én Széll Rita tánctörténész
délutáni előadását követően az év legrövidebb éjszakáján meghitt
hangulatú, családias Notturno-muzsikálást szerveznek a
vendégprofesszorok spontán közös közreműködésével a kastély sejtelmes
sötétségbe burkolózó Pálmaházában. Másnap a kiváló fiatal orosz
hegedűművész, Dmitrij Szinkovszkij, Alexandra Koreneva csembalóművész és
Szászvárosi Sándor gordonkaművész „Itáliai utazások" című műsorát
hallhatja a közönség.</span><br />
<span style="font-size: large;">Erik Bosgraaf, a virtuozitásáról híres fiatal holland furulyaművész
és Nicholas Parle ausztrál csembalóművész Fertődön fognak először
találkozni életükben, és közös koncertjükön zenéjükkel körbejárják a
barokk Európát a Németalföldtől Spanyolországig, Itáliától Angliáig az
Eszterházy kastély dísztermében. <b>A Spányi Miklós csembaló- és
orgonaművész által vezetett Concerto Armonico a háromszáz évvel ezelőtt
született C.Ph.E. Bach emléke előtt tiszteleg.</b></span><br />
<span style="font-size: large;">
</span><span style="font-size: large;">A fesztivál utolsó napjának délutánján a
mesterkurzusok résztvevőinek zárókoncertjét hallhatjuk a kastélyban,
majd ezt követően a fertőszentmiklósi katolikus templomban Bach <em>h-moll misé</em>je
hangzik el az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus előadásában, Vashegyi
György vezényletével. A régizenei fesztivál barokk táncházzal és korhű
ruhákban táncolt historikus táncokkal záró bállal tesz pontot a
jubileumi eseményre.</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"> <a href="http://fidelio.hu/klasszikus/2014/06/12/30_eves_a_regi_zenei_napok/">http://fidelio.hu/klasszikus/2014/06/12/30_eves_a_regi_zenei_napok/</a></span> Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08426634690518171033noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8780498361855546691.post-24048480219611332282014-04-13T20:00:00.000+02:002015-10-11T18:52:40.769+02:00Zene és sport - Liszt-kukacok Akadémiája<b>Műsor: </b><br />
<b></b>
<dl>
<dt><b>G. F. Handel: G-dúr concerto grosso Op.6/1</b></dt>
<dt><b></b></dt>
<dt><b>J. S. Bach: V. Brandenburgi verseny</b></dt>
<dt> </dt>
</dl>
<div class="program-eloadok t-category-junior">
<span class="eloado">Ábrahám Márta (hegedű); Bálint János (fuvola); Spányi Mikós (csembaló)</span>
<span class="eloado">Concerto Armonico Budapest (művészeti vezető: Spányi Miklós, koncertmester: Ábrahám Márta)</span>
<span class="eloado"> </span><br />
<span class="eloado">Műsorvezető: Fazekas Gergely</span><br />
<br />
<span class="eloado"> </span>
</div>
Az iskolások között vannak matekosok, vannak magyarosok,
vannak „föcisek” vagy éppen „törisek”. A különféle szubkultúrák persze
nincsenek zárva egymás előtt, s különösen szabad köztük az átjárás, ha a
zenéről van szó. Hiszen a zenének mindenhez van kapcsolódási pontja: a
matematikáról éppúgy sok mindent elárul, mint az irodalomról, a
földrajzról vagy akár a sportról. A Zeneakadémia ifjúsági
programsorozata, vagyis a Liszt-kukacok Akadémiája keretében megvalósuló
négy kistermi koncert az utóbbi négy területre merészkedik ki, harmadik
alkalommal zene és sport összefüggései után kutatva? Ki kit győz le a
hangversenyen? Kell-e edzenie egy billentyűs játékosnak az ujjait? Mit
jelent a csapatjáték a zenében? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi
a választ a felső tagozatos általános iskolásoknak meghirdetett
koncert, amelyen a Spányi Miklós és Ábrahám Márta vezette Concerto
Armonico játszik Bach és Händel-műveket – sportolókat megszégyenítő
intenzitással.<br />
<br />
<a href="http://lfze.hu/hu/minden-program/-/program/zene-es-sport-20140413-1100">http://lfze.hu/hu/minden-program/-/program/zene-es-sport-20140413-1100</a><br />
<dl>
<dt> </dt>
</dl>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08426634690518171033noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8780498361855546691.post-10362958957156554552014-03-22T08:00:00.000+01:002015-10-22T23:10:12.907+02:00Bach in fashion - interview by Adrian Horsewood, (Early Music Today Magazine)<b>No, not that one – Adrian Horsewood talks to MIKLÓS SPÁNYI, on track to become the only person to have recorded every note of C. P. E. Bach’s keyboard music.</b><br />
<br />
<br />
Mozart is said to have remarked to his patron Gottfried van Swieten that 'Bach is the father, we are the children' – yet the recipient of this compliment was not Johann Sebastian, but his son Carl Philipp Emanuel, the 300th anniversary of whose birth falls this year. C. P. E. Bach rose to greater heights of fame during his life than his father ever achieved during his, but was then almost totally forgotten within half a century of his death.<br />
Hungarian keyboardist Miklós Spányi, who has just finished recording the complete keyboard concertos of C. P. E. Bach on the Swedish label BIS Records, points out that ‘during the 19th century the new, Romantic styles were simply considered “better”’. The younger Bach’s plunge into obscurity was little helped by the great renaissance of his father’s music from the time of Mendelssohn and Schumann onwards; as Spányi ruefully remarks, ‘How many books on music history or about J. S. Bach’s life have condemned the Bach sons to mere valueless shadows of their father?’<br />
Spányi’s own interest in C. P. E. Bach began over 25 years ago, and he credits this long process of study and familiarisation as seminal to his development as a musician. ‘When I started to play his music – at least what I found in libraries at that time – I was not just enchanted, but realised that I had to become acquainted with his whole oeuvre. At that time this was not so easy due to the lack of editions; later on I began collecting the principal sources of his keyboard music and this way I soon got an overview of his output. The fascination did not cease, and via his music a whole new musical world opened to me; my basic ideas about music and performance changed.’<br />
Spányi made his first recording of music by C. P. E. Bach in 1989, but it was not until 1995 that he managed to convince Robert von Bahr, the visionary founder and owner of BIS, of the merit of undertaking what was at that point an open-ended task. ‘In the 1990s the CD market was still very amenable towards huge complete recording projects, and BIS has always been a very innovative<br />
company,’ says Spányi. (It no doubt helped his cause that another ‘complete’ Bach project on BIS, the cantatas of Johann Sebastian, started in the same year and also began to attract critical acclaim.)<br />
As Spányi’s series of concerto recordings took off, with new discs appearing roughly every six months, he scored a further success when von Bahr agreed to launch a second, side-by-side series of the keyboard sonatas of C. P. E. Bach. This is now at volume 27, with a further dozen or so discs still to come. Yet his passion for the man and his music still remains: ‘Just as ever, I am still fascinated by his very personal style, already present in his earliest compositions. It was a long time until I understood how consequently C. P. E. Bach’s works are structured; building up organically from the smallest melodic structures to great forms (even in his most fantasia-like “free” compositions) is something he inherited from his father.’<br />
Spányi is renowned for his proficiency on many historical keyboard instruments, and both of the aforementioned recording cycles are notable for the number used. ‘My aim in both series was to present the works on the types of instruments which C. P. E. Bach could possibly have played on, and ones representing a sound typical of the period. In fact we do not know exactly which instruments he had access to, and his lifespan covers the very period of instrument building when the greatest variety of instruments was invented and used at the same time.<br />
‘In long series like ours one could and should use a huge range of instruments in order to demonstrate the situation in the 18th century, but this is impossible for practical reasons: many 18th-century<br />
instrument types are not being built today, and recording on instruments in museums has its drawbacks. A final argument is limited budgets, too. Despite these problems, I introduced rather a lot of instruments in the series. In the concertos I have used three different types of harpsichord, two tangent pianos (Tangentenflügel) and two different fortepianos; in the solo series the clavichord, C. P. E. Bach’s favourite keyboard instrument, has a leading role – I have recorded on four different clavichords alone – besides all the fortepianos and tangent pianos. A few discs on harpsichord and some more on tangent piano are coming out soon.’<br />
Despite the fanfare with which the 20th and final volume of concertos has appeared, Spányi is disappointed by the paucity of events this year that celebrate the composer; there are no festivals taking place centred on his music. ‘I have a few clavichord recitals this year, and a significant C. P. E. Bach weekend is being organised for Budapest in October, with concerts, lectures and workshops – and the recording of the solo works continues ... ’<br />
<b> </b>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08426634690518171033noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8780498361855546691.post-53245151857353307842013-12-23T16:08:00.000+01:002015-10-11T17:41:06.969+02:00Nagy Frigyes muzsikusa<span style="font-size: large;"><b>Bokor Gabriella interjúja</b></span><br />
<br />
<br />
<b><span style="font-size: x-large;">C. Ph. E. Bach billentyűs hangszerre írott versenyműveinek felvételéért a
Concerto Armonico együttese nyerte el a Gramofon magazin "Az év
lemezsorozata"-díját. A zenekar alapítójával és művészeti vezetőjével,
Spányi Miklóssal, valamint a koncertmesterrel, Ábrahám Mártával a
háromszáz éve (1714-ben) született zeneszerzőről beszélgettünk.</span></b><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b><b>Olyan régóta foglalkozik Carl Philipp Emmanuel műveivel, hogy talán már azt is érzi, milyen személyiség lehetett.</b></b></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b><b><b> </b></b></b>Spányi Miklós: Rendkívül precíz
ember, aki olyan értelemben csatlakozik a bachi hagyományokhoz, hogy
különösen fontos számára a struktúra. Az olykor extrém zenei nyelve
miatt az a hamis kép alakult ki róla, hogy csapongó figura lehetett,
jóllehet az életében ennek semmiféle nyoma nincs. Egy eléggé hétköznapi
személyiséggel állunk szemben, akiről nehéz lenne regényt írni. Precízen
végezte a napi munkáját, és igazi maximalista volt: sokszor átdolgozta a
darabjait, mert gyakran nem volt megelégedve a végeredménnyel, az
udvari feladatait pedig valószínűleg hol több, hol kevesebb kedvvel, de
mindig lelkiismeretesen látta el. Tudni lehet róla, hogy apjához
hasonlóan ő is nehezen tartotta kordában a kritikus megjegyzéseit,
állítólag Nagy Frigyesről is többször morgott valamit muzsikálás közben,
amikor saját királyát kísérte az udvarban. </span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b> <b>Egy kreatív elmének bizonyára nem esik jól, ha korlátozzák az
alkotásban, neki pedig komponálás közben a hierarchiában jóval felette
álló uralkodó muzsikusi képességeihez is alkalmazkodnia kellett.</b></b></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">SM: Igen, ugyanakkor eleinte - az udvari szolgálat első
tíz-tizenöt évében - ez inspiráló környezet is lehetett a számára,
tekintettel arra, hogy Frigyes nem akármilyen zenész volt. Sokan
amatőrnek gondolják, pedig kiemelkedő fuvolás volt, aki hihetetlen
produkciókra volt képes. Később technikája kissé megkopott a köszvény és
a fogproblémák miatt, de fiatalon a legprofibb fuvolaművészekkel is
felvehette a versenyt. Tudjuk róla, hogy nem akart király lenni,
legszívesebben csak művészetekkel foglalkozott volna. Nemcsak tehetséges
muzsikus volt, de remekül is írt.<b><b> </b></b></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b><b><b>Philipp Emanuel művei a mai hallgató számára meglehetősen szokatlanok, számomra például kissé hűvösnek tűnnek.</b> </b></b></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">SM: Pedig elvileg a jó zene - így természetesen ez is - mindig hat a
szívre, a szívcsakrára. Mondom ezt annak ellenére, hogy én sem
hangsúlyoznám túl ezeknek a kompozícióknak az érzelmességét. Van egy
emocionális és egy strukturális oldaluk, és mint minden jó zenénél, a
kettő fedi egymást.<b></b><b><b> </b></b></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">Ábrahám Márta:<i> </i>Én nagyon izgalmasnak találom a zenéjét.
Hegedűre sajnos nem sok darabja született, így inkább billentyűs
versenyművek által ismerkedtem meg vele. Egészen különleges világ ez, a
humortól kezdve a titokzatosságon keresztül sok kísérletező ötlet,
formai újdonság van benne, és ezeket mindig érdekes felfedezni. Én az
utolsó három lemez felvételében vettem részt, azóta csinálom a
koncerteket is, és mindkettő óriási élmény. Legelőször, az első néhány
órában - amíg a díszítéseket tisztáztuk - furcsa volt nekem a zene, mert
hát ez egy külön világ, de aztán gyorsan ráállt a fülem és a kezem is.
Azért érdekes számomra, mert billentyűs szerzőként feltűnően nem
hegedűszerű Bach gondolkodásmódja, ugyanakkor abban az értelemben
mégiscsak hegedűszerű, hogy zeneileg teljesen jól megoldható és izgalmas
az összes kompozíció. Azért volt néhány eset, amikor a megoldásnál
hegedűs szempontból el kellett térnünk a szokásostól. </span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b><b>Kik hallhatták ezeket a darabokat elsőként, vagyis milyen lehetett az első közönség?</b></b></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">SM:<i> </i>Két lehetőség volt: az első - és ez fordult elő ritkábban
-, hogy a Philipp Emmanuel Bach-féle billentyűs versenyműveket a nagy,
udvari hangversenyeken játszották. Lehet egyébként, hogy egy ilyen
koncert számunkra kiábrándító lenne, mert ott muzsikálás közben élénk
társadalmi élet folyt. A közönség beszélgetett, evett, sokan kártyáztak,
Nagy Frigyes édesanyja például csak akkor tette le a kártyát, ha valaki
nagyon jól játszott. A másik, ennél tipikusabb helyzet az volt, hogy
valamelyik berlini arisztokrata palotájában rendezték a koncertet.
Berlin nagyon modern hely volt, hetente többször szerveztek ilyesfajta
házi hangversenyt, és ezeken a legelitebb közönség jelent meg. A
vendégek többnyire zeneértők voltak, ha tehát egy ilyen alkalommal
összejött harminc-negyven-ötven ember, annak a nagy része értette, mi
történik a darabban. Vagyis nem a nagyközönség számára játszottak, hanem
kimondottan értő füleknek. <b> </b></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b><b>Akkor itt a meghívottak nem társadalmi életet éltek, hanem hallgatták a muzsikusokat?</b></b></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">SM: Valószínűleg jobban odafigyeltek, mint egy nagy,
nyilvános koncerten. Ezt nem tudhatjuk pontosan, azt viszont igen, hogy
ezekre az alkalmakra olyan darabok születtek, amelyekből kiderül: a
zeneszerző számított arra, hogy ha elrejt a műben valami kis finomságot,
azt a közönség észlelni is fogja. </span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b><b>Mennyire lehet és kell egyáltalán visszaadni a korabeli
hangzást? Szükség volt például ehhez a munkához egy új, másfajta hegedű
beszerzésére?</b></b></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b><b><b> </b></b></b>ÁM:<i> </i>Nem kellett új, két hegedűm van - kétszáz
évesnél is idősebb mindkettő -, és cserélgetem őket. Ezt a zenét az
erősebb, szólisztikusabb hangú hegedűmön játszom. Törekszünk a
hangolással is az autentikus hangzásra, ezért a lemezek 415-ös
hangolással készültek, bélhúros hegedűkkel. Természetesen Miklós is a
legautentikusabb hangszereket választotta ki.<b></b><b><b> </b></b></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">SM: Mindig kell kompromisszumot kötni, mert egy ilyen húszlemezes
sorozatnál, mint amiről szó van, fel lehetett volna sorakoztatni akár
húsz különböző hangszert, dehát nincs az a lemezcég, amelyik ezt
kifizetné. Másrészt azért hetven százalékban sötétben tapogatózunk,
hiszen a darabokat mindig azon játszották, ami rendelkezésre állt, és
nem tudhatjuk, hogy melyik berlini családnál épp milyen hangszer volt.
Felmerült a hangolás kérdése is, erről sem tudunk sokat. A historikus
felfogást képviselő, barokk együttesek nagyjából egy fél hanggal
mélyebben szoktak játszani a mai hangolásnál, de lehet, hogy ez
Berlinben egy egész hanggal mélyebben is szólhatott. Ugyanakkor - ha
fogták a kottát, elutaztak, és a darabot egy másik városban is
eljátszották, előfordulhat, hogy ott meg egy fél vagy egy egész hang
különbség is volt a berlini előadáshoz képest. Tehát nincs ilyen, hogy
„hogyan szólhatott", mert mindig alkalmazkodtak a helyi lehetőségekhez.
Az is megtörténhetett, hogy egy darabot egyik nap egy nagyobb zenekar
játszotta, másnap csak négy vonós, minden lehetséges volt.<b><b> </b></b></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b><b> <b>A korabeli előadási szabályokhoz - például ahhoz, hogy ki, hol ült vagy állt a zenekarban - mennyire ragaszkodnak?</b></b></b></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">SM: Erről is keveset tudunk, gyanítani lehet, hogy akkoriban egy zenekar
nagyon másképpen ült vagy állt, mint ahogy ez kialakult a 19-20.
században.</span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">ÁM: Valószínűleg kísérleteztek saját körükben is, meg nyilván a helyi
adottságok is szerepet játszottak. Ahogy Miklós is mondta, 100
kilométerrel odébb, egy másik városban teljesen más szokások éltek. Ezt a
kísérletező szellemet mi is képviseljük, például szólamokat
cserélgetünk. A felállást is szabadon kezeljük, a próbateremben
előfordult már, hogy épp egymásnak háttal álltunk. Próbálkozunk
mindenféle megoldással, az adott pillanatban kialakul valami, amit akkor
jónak érzünk, de ehhez egy hét múlva már nem feltétlenül ragaszkodunk. </span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b><b>Mi a fontosabb? Feléleszteni és követni a hagyományt, vagy a darabokat a mai korra adaptálni és mai nyelvezettel játszani?</b></b></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><b><b><b> </b></b></b>SM: A kettő állandóan ötvözendő, és nem is nagyon
tudunk mást csinálni. Ahhoz, hogy úgy gondolkozzunk és érezzünk, mint
például 1760-ban, át kellene mosni a génjeinket. És hát valljuk be, hogy
a zenetudomány nem egzakt tudomány, bizonyítani sokszor nem is lehet az
elképzeléseket, csak teóriákat felállítani. Az elmúlt harminc évben a
régizene-játékban megtapasztaltuk, hogy rengeteg elmélet született, ami
aztán néhány évvel később már elavult. Túl sok teóriát tehát nem érdemes
felállítani, mert úgyis megtaláljuk az ellentétét a dolgoknak. Annak
ellenére, hogy Carl Philipp Emanuel a poroszosnak mondott Berlinben élt,
ahol minden nagyon katonás és rendszerezett lehetett, az akkori
emberek, muzsikusok sokkal szabadabbak voltak a gondolkodásmódjukban és
cselekedeteikben, mint azt mi ma, 21. századi, racionális emberként
elképzeljük róluk.</span><b><b> </b></b><br />
<br />
<b><b><a href="http://fidelio.hu/klasszikus/2013/12/23/nagy_frigyes_muzsikusa/">http://fidelio.hu/klasszikus/2013/12/23/nagy_frigyes_muzsikusa/</a> </b> </b>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08426634690518171033noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8780498361855546691.post-41759758586441662102013-12-13T09:00:00.001+01:002015-10-10T23:36:25.466+02:00A Gramofon - Magyar Klasszikus Zenei Díj 2013<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-EgEycPuCS9U/VhgpAyfVWBI/AAAAAAAACN4/xZnvYWr_4DQ/s1600/Gramofon%2Bd%25C3%25ADj.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://1.bp.blogspot.com/-EgEycPuCS9U/VhgpAyfVWBI/AAAAAAAACN4/xZnvYWr_4DQ/s640/Gramofon%2Bd%25C3%25ADj.jpeg" width="478" /></a></div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08426634690518171033noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8780498361855546691.post-35198193136446267232013-12-13T09:00:00.000+01:002015-10-10T23:22:21.779+02:00Értelem és érzelem harmóniája<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Értelem és érzelem harmóniája - találkozás Spányi Miklóssal<br />
<br />
A Bach-fiúknak megvolt az a szerencsétlensége, hogy őket is Bachnak hívták: az utókor szerint volt a nagy Johann Sebastian, és voltak a "gyerekek". Tény, hogy az igazán nagy mesterhez nehéz bárkit is hasonlítani, de éppen Carl Philipp Emanuel az, aki megállja a helyét az édesapja mellett - méghozzá két lábon. Spányi Miklós, a 300 éve született "hamburgi Bach" műveinek világszerte elismert tolmácsolója, a Concerto Armonico vezetője újra többet tartózkodik Magyarországon. Nemrég fejezte be a zeneszerző concertoinak lemezösszkiadását, a svéd BIS gondozásában. A történetnek azonban nincs vége, sőt... a Gramofon szerkesztősége és kiadója 2013-ban Spányi Miklósnak és a Concerto Armoniconak ítélte a Magyar Klasszikus Zenei Díjat.<br />
<br />
A nemzetközileg is jegyzett billentyűs művész nemrég új életet kezdett Mannheimben, ahova több, mint két évtizedes finnországi tartózkodás után költözött. A mannheimi zeneakadémián tanít, de "átjár" Amszterdamba is órákat tartani, valamint kéthetente a budapesti Zeneakadémián is oktat. Régizenei érdeklődése már zeneakadémista korában kialakult; talán éppen ezért merül fel a kérdés, hogy miért Finnországot választotta célpontként 1990-ben. "Ismerősökön keresztül sokfelé érdeklődtem, merre kaphatnék állást külföldön - meséli Spányi Miklós. - Szimpatikusnak tűnt északon eltölteni ki időt; még ha kissé túl északira sikeredett is ez a letelepedés, a Helsinkitől hatszáz kilométerre északra fekvő Oulu városában. Régizenész szemmel valóban periférikusnak tűnhet, de például fantasztikus hangszerpark állt a rendelkezésemre, amit Magyarországon, a kádári idők végén nehéz lett volna magamnak előteremteni. Az anyagi hátterem megvolt, hogy beszerezzek klavikordot, csembalót, orgonát, illetve egy olyan intézmény állt mögöttem, a később főiskolává alakult helyi konzervatórium, amelynek mindez fontos volt. Azért is szívesen mentem Finnországba, mert orgonista is vagyok, és az országnak érdekes az orgonaparkja. Ez akkoriban vonzott, hiszen itthon nemigen lehetett elfogadható állapotú orgonával sem találkozni - pláne nem historikussal."<br />
<br />
<span style="color: #b45f06;"><b>Rendszeres periodicitás</b></span><br />
<br />
<span style="color: #b45f06;"><span style="color: black;">Az, hogy távol került a régizenei központoktól, nem jelentett akadályt, hiszen Európa-szerte koncertezett. Az utóbbi években azonban - mint mondja - szűkültek a fellépési lehetőségek, csökkent a piac; mindehhez hozzájárult, hogy Finnországban sem éppen pozitív módon alakították át a zeneoktatást. "Olyan döntések születtek, amelyekről ma már mindenki látja, hogy rosszak voltak. Engem is hátrányosan érintettek a reformok, ezért kezdtem más lakhely után nézni. Nem vagyok annyira öreg, hogy ne tudjak új életet kezdeni" - vallja. Annyiban azonban életmódváltást is jelentett a költözés, hogy mostanában már Budapesten is rendszeresen megfordul, s így zenekarával, a Concerto Armonicoval is intenzívebben tud foglalkozni. A 2013-as Zempléni Fesztiválon nagysikerű hangversenyt adtak, december 29-én pedig a Zeneakadémián lépnek fel. A 300 éve elhunyt és 360 éve született Arcangelo Corelli művei mellett Bach, Vivaldi, és saját alkotásai szerepelnek - de erről majd később. A Concerto Armonico a nyolcvanas évek végén alakult, pusztán a zenélés öröme végett, majd jöttek sorra a koncertek, amiben nagy szerepe volt annak, hogy Spányi Miklós a nyolcvanas években két franciaországi csembalóversenyt is megnyert. "Rendszeresen koncerteztünk, de periodikusan működtünk" - fogalmaz. "Ez a zenekar olyan, mint egy márka: többször cserélődött a tagság, de a profil megmaradt. Tagságát tekintve a Concerto Armonico már harmadik generációs együttesnek nevezhető. Amikor nem vagyok Magyarországon, Ábrahám Márta koncertmester vezeti a próbákat, és ez vonós játéktechnikai szempontból igen szerencsés. Egyelőre nincs olyan sok koncertünk, de remélem, ez a közeljövőben változni fog. Jelenleg szponzorokat és fenntartót keresünk, mert nemcsak magunkra vagyunk utalva, hanem magunkra is vagyunk hagyva. Kezdetben a Hungarotonnál készítettük lemezeket, majd a svéd BIS kiadónál vágtunk bele a több évtizeden átívelő vállalkozásba: rögzítettük Carl Philipp Emanuel Bach zenekarra és billentyűs hangszerre írt valamennyi versenyművét, valamint tizenkét zenekar-kíséretes billentyűs szonatináját, azaz összesen hatvankét művet. Ennek a sorozatnak az utolsó darabjait (néhány CD erejéig egy finn együttessel is) ismét Budapesten vettük fel. Az utolsó, huszadik album nemrég jelent meg. Emellett zajlik a szóló billentyűs művek felvétele: a negyven lemezesre tervezett sorozatból már csak tíz-tizenkét lemez hiányzik."</span></span><br />
<br />
<span style="color: #b45f06;"><b>Beethovennek is rokona</b></span><br />
<br />
<span style="color: #b45f06;"><span style="color: black;">Carl Philipp Emanuel Bach születésének 2014-ben ünneplik a háromszázadik évfordulóját. Az Egyesült Államokban már elindult</span><b> </b><span style="color: black;">a kotta-összkiadás, ennek kötetei jelenleg körülbelül százhúsz centimétert foglalnak el a polcon - mutatja Spányi Miklós. A tervek szerint jövőre kellett volna teljessé válnia, de ez nem fog megvalósulni. "Philipp Emanuel Bach a maga korában billentyűs virtuózként és specifikusan billentyűs zeneszerzőként vált ismertté - folytatja a művész -, de más műfajokban is alkotott: például az akkori gyakorlat szerint triószonátákat írt, maroknyi szimfóniát, amivel szokás volt megnyitni vagy lezárni egy ünnepélyes alkalmat. Ő Hamburgban olyan tisztséget töltött be, mint az édesapja Lipcsében: egyházzenei igazgató lett - keresztapja, Telemann utódaként. Ennek megfelelően egyházzenei műveket is komponált - pontosabban összeállított, ez érdekes kérdés. Abban az időben az eredetiség nem számított követelménynek; a lényeg az volt, hogy valami elhangozzon vasár- vagy ünnepnapon az istentiszteleten, illetve az ünnepélyes keretek között megrendezett hamburgi lelkész-beiktatásokon. Kantátái és passiói sok saját anyagot tartalmaznak, de keresztapjától, édesapjától és másoktól is vett át tételeket. Ezeket a műveket lehetne akár összeállításoknak, pasticcióknak is nevezni. A közönség talán még szívesen is fogadta a meglepetésszerűen felbukkanó ismerős dallamokat, tételeket. Ezzel szemben a koncertpódiumra írt művei - a billentyűsök mellett például a tizenegy oratórium és passiókantáta - 100 százalékig saját szerzeményei."</span></span><br />
<span style="color: #b45f06;"><span style="color: black;">Spányi Miklós ma Philipp Emanuel Bach egyik szakértőjének számít. Személyes érdeklődése még tanulóéveire nyúlik vissza, de az is e mellőzött életmű felé terelte, hogy 1988-ban ünnepelték a zeneszerző halálának kétszázadik évfordulóját, az akkor újonnan alakult Concerto Armonico pedig rendszeresen kapott felkérést, hogy játsszák a műveit. "Akkor még nehéz volt kottákat szerezni, de nagy fáradtsággal sikerült összegyűjtenünk, amiket szerettünk volna. Ezek a felkérések lendületet adtak az együttesünknek, és természetesen ma is műsoron tartjuk a mester alkotásait. Igaz, hogy egyre több műve hangzik el világszerte, de úgy látom, a billentyűs művészek legtöbbször ugyanazt a négy-öt szonátát játsszák a mintegy másfélszáz közül, mintha a többi nem is létezne. Hogy miért szép a zenéje? Ezt nem könnyű megmagyarázni. Korai romantikus modor, szélsőségekre való törekvés jellemzi, és szívesen használt erőteljes effektusokat. Zenéjében egyfelől az Empfindsamkeit és a Sturm und Drangként ismert irodalomtörténeti hatás csapódik le, másfelől egyik fő ismertetőjegye a szervezettség. Minden zenei sejtnek, motívumnak megvan a maga helye, természetesen nem függetlenül az apai örökségtől. Philipp Emanuel Bach világa érzelemgazdag és strukturált, stilárisan leginkább Beethovennel rokon. Mint testvéreinek, sajnos neki is kijutott abból a 'szerencsétlenségből', hogy őt is Bachnak hívták. A 19. században szárba szökkent, egyfelől rendszerező, másfelől sok mindent romantikus füstfelhőbe burkoló zenetörténet-írás úgy interpretálta, hogy volt Johann Sebastian Bach, és voltak a többiek, a Bach-fiúk, akik kevésbé jó zenét írtak. Tény, hogy a nagy Bachhoz nehéz bárkit is hasonlítani, de éppen Carl Philipp Emanuel az, aki megállja a helyét az édesapja mellett. Méghozzá két lábon."</span></span><br />
<br />
<span style="color: #b45f06;"><span style="color: black;"><b><span style="color: #b45f06;">És a kísérletező szellem?</span></b></span></span><br />
<br />
<span style="color: #b45f06;"><span style="color: black;"><span style="color: #b45f06;"><span style="color: black;">Akik hallották a Concerto Armonico koncertjét a Zempléni Fesztiválon, új oldaláról ismerhették meg Spányi Miklóst: együttesével ugyanis saját művét, 18. századi stílusban írt szvitjét is megszólaltatta.</span></span></span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<span style="color: black;"><span style="color: #b45f06;"><span style="color: black;">"Már hatévesen komponáltam, a zongora mellett zeneszerzést tanultam a Bartók konziban, illetve a Zeneakadémián is elvégeztem egy évet Szokolay Sándornál. Úgy éreztem, hogy a régi korok zenéje kitölti minden időmet, ezért abbahagytam a zeneszerzés-tanulást. Utólag sajnálom, de valószínűleg nem lett volna más megoldás. Bár nem vagyok diplomás zeneszerző, ma is szívesen komponálok. Ha már egy régizenei profilú együttessel zenélek, miért ne lehetne komponálni ebbe a profilba illeszkedően? Inspirál, hogy itt egy zenekar, itt egy koncert, és a közönségnek eljátszhatjuk a darabomat. A decemberi estünkre újat írok, amivel akaratlanul is a 18. század első felének gyakorlatához kapcsolódunk: egy adott művet ritkán adtak elő kétszer."</span></span></span><br />
<span style="color: #b45f06;"><span style="color: black;"><span style="color: #b45f06;"><span style="color: black;">Elbeszélgettük az időt, így Spányi már csak röviden szól a mai régizenei gyakorlatról, amiről újabb oldalakat lehetne megtölteni izgalmas olvasnivalóval. Spányi Miklós elmondja: eltűnt az a kutató, újraértelmező attitűd, ami az 1960-as és az 1970-es években meghatározta a historikus előadásmódot, és ez akkor is baj, ha a negyven-ötven évvel ezelőtti interpretációk nemegyszer téves elgondoláson alapultak. "Ma már nem nagyon találkozom kísérletező szellemmel. Noha akadnak szubjektív, a szélsőségekre nyitott interpretációk, ezek inkább egyéni intuíciókon, mintsem történeti kutatásokon alapulnak. Nem hiszem, hogy a korhűnek nevezett zenélés minden mozzanatát kordokumentumokkal kellene alátámasztani, de ha belelapozunk 18. századi tudományos jellegű zenei könyvekbe, akkor azt látjuk, hogy ami ma történik például hangszerválasztás terén, annak 70-80 százaléka ellentmond mindannak, ami azokban olvasható." </span></span><b><span style="color: #b45f06;"> </span></b></span></span><br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-vED6sOVmY-U/VhgmiJIkbuI/AAAAAAAACNk/rJY_XF8AzgU/s1600/2..jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://4.bp.blogspot.com/-vED6sOVmY-U/VhgmiJIkbuI/AAAAAAAACNk/rJY_XF8AzgU/s640/2..jpg" width="442" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: black;"><b><span style="color: #b45f06;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-pG0kZygh8Go/VhgmITt07WI/AAAAAAAACNQ/SfkPQWCSYek/s1600/1500847_283417905140741_1387979492_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://2.bp.blogspot.com/-pG0kZygh8Go/VhgmITt07WI/AAAAAAAACNQ/SfkPQWCSYek/s640/1500847_283417905140741_1387979492_o.jpg" width="442" /></a></span></b></span></div>
<span style="color: black;"> </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-iqpQuAcKzww/VhgmifZE1VI/AAAAAAAACNo/iqjlWhQBAhs/s1600/4..jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://4.bp.blogspot.com/-iqpQuAcKzww/VhgmifZE1VI/AAAAAAAACNo/iqjlWhQBAhs/s640/4..jpg" width="412" /> </a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-fM6ti8v2xtU/VhgmjARo6mI/AAAAAAAACNw/FyHGGiDj6Ko/s1600/5..jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://1.bp.blogspot.com/-fM6ti8v2xtU/VhgmjARo6mI/AAAAAAAACNw/FyHGGiDj6Ko/s640/5..jpg" width="454" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08426634690518171033noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8780498361855546691.post-56943137746506958202013-12-13T04:31:00.000+01:002015-10-11T22:29:55.043+02:00Megvannak az idei Gramofon Díjasok<b>Spányi Miklós és a Concerto Armonico kapja a Gramofon Magyar Klasszikus Zenei Díjat, Binder Károly zongoraművész, zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszékvezetője pedig a Gramofon Magyar Jazz Díjat veheti át pénteken este a Gramofon című zenei folyóirat díjkiosztóján.</b><br />
<br />
<br />
<b><a href="http://mno.hu/grund/megvannak-az-idei-gramofon-dijasok-1200330">http://mno.hu/grund/megvannak-az-idei-gramofon-dijasok-1200330</a> </b>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08426634690518171033noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8780498361855546691.post-47768217409999743882013-09-30T09:00:00.000+02:002015-10-09T23:19:06.370+02:00<span style="color: #b45f06;"><b>C. P. E. Bach: Billentyűs versenyművek - 19. rész, Spányi Miklós, Concerto Armonico</b></span><br />
<br />
<span style="color: #b45f06;"><b><span style="color: black;">Zay Balázs kritikája</span></b></span><br />
<br />
<span style="color: #b45f06;"><span style="color: black;">"Kiemelkedő teljesítmény. Jobb historikus zenekari teljesítményt felfedezni sem tudok. Az Ábrahám Márta és Spányi Miklós vezette Concerto Armonico precíz, finom: ugyanakkor nemcsak zenetudományban, nemcsak aktuális előadói praxisban gondolkodnak, hanem magában a zenében mozognak, megannyi színezéssel és árnyalással. Napjaink egyik valóban nagy lemezprojektjének 19. darabján a hamburgi Bach négy billentyűs versenye szerepel: kettő 1771-ből, kettő 1778-ból. Spányi okosan két hangszert használ. Nagyon jó a csembalón megszólaltatott két korábbi darab után fortepianón hallani a következőt - a műfaj fejlődésének későbbi állomásai villannak be. S ami külön érdekes, hogy a párdarabot Spányi ismét csembalón adja elő, talán az így igen pazarul zengő cadenza miatt. Ez a váltás sokat megmutat a hangszer- és műfaj-fejlődés, az ebből adódó szép elágazások gazdagságából, mindezek egymásra hatásából. A hallgató a fortepiano után másképp érzékeli a csembalót: felsejlik, hogy ami a zenekaron belül hangzik, valójában részben előtte van. Ezt persze egy régi, az önkényesebbtől kevésbé visszariadó hangmérnöki beállítás gond nélkül megtenné, csak akkor éppen a korhű hangzáson esne csorba. Az előadók nagy érdeme pedig az, hogy élvezetes zenélés közepette felelnek meg a zenetudományi elvárásoknak. Carl Philipp Emanuel Bach hatalmas billentyűs versenymű oeuvre-jét épp csak megismerni kezdi a világ elsősorban e sorozat révén. Megjegyzem, hogy a művek egyediségét jobban kiemeli, az előadásukban rejlő lehetőségeket közvetlenebb módon szemlélteti a fortepiano, így örülnék, ha gyakrabban esne e hangszerre a választás. Mindenesetre a sorozat bizonyítja, hogy érdemes lenne ezt az oeuvre-szegmenst élőben is gyakran előadni."</span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-A0RmfezuKLI/VhguWKvOPpI/AAAAAAAACOI/FZFroJPDOG0/s1600/kritika.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://3.bp.blogspot.com/-A0RmfezuKLI/VhguWKvOPpI/AAAAAAAACOI/FZFroJPDOG0/s640/kritika.jpeg" width="434" /></a></div>
<span style="color: #b45f06;"><b><span style="color: black;"> </span> </b></span>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08426634690518171033noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8780498361855546691.post-57882726716370288432013-08-06T03:12:00.000+02:002015-10-11T17:49:38.013+02:00Tisztelgés a barokk mesterek előtt<b><span style="font-size: x-large;"><span style="font-size: large;">Fidelio</span></span><span style="font-size: x-large;"> </span></b><br />
<br />
<b><span style="font-size: x-large;">Augusztus 14-én a Concerto Armonico ad barokk zenei ízelítőt Sárospatak református templomában este nyolc órától. </span></b><br />
<br />
<span style="font-size: large;">A barokk együttes műsorának első részét - tisztelegve a 2013-as
Corelli-évforduló előtt - olasz mestereknek szenteli. Corelli két
szonátáját egy barokk stílusban, kimondottan a zenekar számára írt
Spányi-szvit ősbemutatója, és Ábrahám Márta interpretálásában egy
Vivaldi-hegedűverseny keretezi. Az 1983-ban alapított Concerto Armonico
repertoárja elsődlegesen Nagy Frigyes porosz király udvarában kialakult
"berlini iskola" jelentős zeneszerzőinek műveire fókuszál. A történelem
legnagyobb zenekedvelő királya maga is rendkívüli adottságokkal bíró
fuvolista volt, már trónra lépése előtt maga köré gyűjtötte a kor
legkiemelkedőbb fiatal zenészeit, így Carl Philipp Emanuel Bachot is. A
második felében a leghíresebb Bach-fiú egyik, Berlinben komponált
csembalóversenye hallható, a C.P.E. Bach-specialista Spányi Miklós
előadásában.</span><b><span style="font-size: x-large;"> </span></b><br />
<b><span style="font-size: x-large;"><br /></span></b>
<span style="font-size: small;"><a href="http://fidelio.hu/klasszikus/2013/08/05/tisztelges_a_barokk_mesterek_elott/">http://fidelio.hu/klasszikus/2013/08/05/tisztelges_a_barokk_mesterek_elott/</a></span><b><span style="font-size: x-large;"><br /></span></b>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08426634690518171033noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8780498361855546691.post-72263018640271642332013-03-09T16:20:00.000+01:002015-10-11T18:01:14.158+02:00Régi zene új hullámon<span style="font-size: large;"><b>Józsa Botond írása</b></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">Nemrégiben jelent meg Spányi Miklós és a Concerto Armonico
tizenkilencedik lemeze, amelynek kapcsán a zenekar művészeti vezetőjével
és koncertmesterével beszélgettünk.</span><br />
<br />
<span style="font-size: x-large;"><strong>A zenekar legújabb albuma a Carl Philipp Emanuel Bach összes
billentyűs versenyművét felvételen rögzítő sorozat utolsó előtti
darabja. A lemezekről, Carl Philipp Emanuel Bach zenéjéről és terveikről
Spányi Miklóst, a zenekar művészeti vezetőjét, a második Bach-fiú
művészetének nemzetközi szinten is legelismertebb szakértőjét és Ábrahám
Márta hegedűművészt, a Concerto Armonico koncertmesterét kérdeztük.</strong></span><br />
<br />
<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><strong>Fidelio: Hogyan indult a sorozat, egyáltalán hogyan ismerkedett meg C. Ph. E. Bach művészetével?</strong></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">
</span><span style="font-size: large;"><strong>Spányi Miklós</strong>: Amikor megalakult a Concerto Armonico, akkor már ismertem C. Ph. E. Bach leghíresebb csembalóversenyét, a 23-as számú <em>d-moll concertó</em>t,
amelyből már akkor sok felvétel létezett. Ezt megtanultuk és sok helyen
játszottuk, közben arról álmodoztunk, hogy a szerző további 51
versenyművét is eljátsszuk majd. Ám akkoriban ez cseppet sem volt
könnyű, nem volt kotta ugyanis, Magyarországról ilyen különleges
kottákat rendelni szinte lehetetlen volt. A '90-es évek elején volt egy
támogatója a zenekarnak, aki megszerezte a kottákat. Akkor merült fel a
gondolat, hogy rögzítenénk is ezeket a műveket, a BIS svéd lemezkiadó
cég pedig hamar lecsapott az ötletre, így 1995-ben elkezdhettük a
felvételeket.</span><br />
<br />
<strong>
</strong><br />
<strong><span style="font-size: large;">F: Mi az oka annak, hogy C. Ph. E. Bach a ritkán játszott, már-már mellőzött szerző közé tartozik?</span></strong><br />
<br />
<strong><span style="font-size: large;">
</span></strong><br />
<span style="font-size: large;">
</span><span style="font-size: large;"><strong>SM:</strong> Egyik oka a kották nehéz
fellelhetősége, bár mostanra a modern közreadások, felvételek száma
mégiscsak cáfolja ezt az állítást. A másik, kicsit szomorúbb oka, hogy
ha beleolvasunk régebbi zenetörténeti írásokba, akkor láthatjuk, hogy J.
S. Bachot emelik ki és azokat a fiait, akik a maguk korában
tulajdonképpen sikeresebb zeneszerzők voltak az apjuknál, mégiscsak a
másodvonalba sorolják, mondván, hogy nem igazi folytatói J. S. Bach
zeneszerzői munkásságának, ezért nagyon sokakban kialakult egy negatív
kép a Bach-fiúkról.</span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">
</span><span style="font-size: large;"><strong>Ábrahám Márta</strong>: Így van,
sokan próbálják összehasonlítani a Bach-fiúk művészetét az apjukéval, és
kijelentik, hogy kevésbé jó zeneszerzők. Én ezzel nem értek egyet, úgy
gondolom, hogy már az összehasonlítás is értelmetlen, tekintve, hogy
teljesen más stílusban alkottak, más zeneszerzői technikát alkalmaztak.</span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">
</span><span style="font-size: large;"><strong>SM:</strong> Nem értem például, hogy a
zongoristák miért mindig csak Mozart vagy Haydn darabjaival
foglalkoznak. Miért nem nyúlnak vajon Carl Philipp Emanuel Bachhoz,
akinek legalább annyi kiváló műve van, ráadásul ugyanabból a korból?
Ezek a szonáták, fantáziák, rondók mind legalább olyan jól szólnak
zongorán, mint akár a Mozart-szonáták.</span><br />
<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><strong>F: A felvételek készítését a Concerto
Armonicóval kezdték, majd időközben négy lemezen a finn Opus X zenekar
játszott. Mi volt az oka a váltásnak, és hogyan éledt újra a kapcsolat a
Concerto Armonicóval?</strong></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">
</span><span style="font-size: large;"><strong>SM:</strong> Kizárólag praktikus
okokból alakult így. 2000 körül az alapító koncertmester, Szüts Péter
külföldre költözött, és a társaság szétszéledt. Ekkor került képbe az
Opus X. A zenekar egy darabig rendszeres támogatást kapott a finn
kulturális vonalon, aztán ez a támogatás egyik napról a másikra
megszűnt, úgyhogy újabb hosszú szünet következett.</span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">
</span><span style="font-size: large;"><strong>ÁM:</strong> Mi pedig már ismertük
egymást a Zeneakadémiáról, játszottam is a Concerto Armonicóval Szüts
Péter mellett, igaz csak koncerten, felvételen sosem. Egyszer csak jött
az ötlet, hogy kamarázzunk, így alakult meg a máig is létező Ensemble
Mimage, amely nem a hagyományos barokk trió felállásban működik, hiszen
Miklós csembalózik, jómagam hegedülök, a basso continuót azonban nem
csellista, hanem Schweigert György<strong> </strong>nagybőgőművész (aki
egyébként a Concerto Armonico egyik alapító tagja) játssza. 2011-ben
volt az első koncertünk Kismaroson, a Börzsöny Barokk Napokon, amely
annyira jól sikerült, hogy úgy döntöttünk, feltámasztjuk a Concerto
Armonicót és folytatjuk a felvétel-sorozatot. Pár régi tagot már nem
tudtunk visszahívni a zenekarba, őket fiatal művészekkel pótoltuk.</span><br />
<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><strong>F: A régizenei felvétek esetében sokszor különösen fontos a
helyszín, hiszen a szerzők gyakorta meghatározott alkalomra komponálták
műveiket. Volt lehetőségük kísérletezni a helyszínekkel?</strong></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">
</span><span style="font-size: large;"><strong>SM: </strong>Leginkább gyakorlati
szempontok alapján választattuk ki a megfelelő helyszínt. Végeredményben
ezek nem templomi zenék, tehát a visszhangnak nincs akkora akusztikai
jelentősége, feltehetőleg kisméretű, kicsit süketebb koncerttermekben
adták elő ezeket a versenyműveket.</span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">
</span><span style="font-size: large;"><strong>ÁM:</strong> A felvételek jó része,
főleg az újabb lemezek Diósdon, a Phoenix Stúdióban készültek. Ennek a
stúdiónak elképesztően jó az akusztikája, hihetetlenül jó ott játszani.</span><br />
<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><strong>F: Mennyire érezhető az érdeklődés Carl Philipp Emanuel Bach és a hozzá hasonlóan különleges szerzők zenéje iránt?</strong></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">
</span><span style="font-size: large;"><strong>SM:</strong> Nagyon is érezhető,
hiszen Carl Philipp Emanuel Bach zenéje annyira ütőképes, hogy mindig
megragadja a közönséget, s időnként a legmeglepőbb kommentárokat kapjuk
egy-egy koncert után. Ausztriában volt olyan, aki azt mondta: „Hoppá! Ez
jobb, mint a mi Mozartunk!" Ez persze túlzás, de hát ilyen túlzást
szívesen hall az ember, főleg egy olyan szerzőről, akiről máshol szinte
csak azt lehet olvasni, hogy nem tudott semmit az apjához képest.</span><br />
<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><strong>F: Mik a Concerto Armonico további tervei?</strong></span><br />
<br />
<span style="font-size: large;">
</span><span style="font-size: large;"><strong>ÁM:</strong> Hamarosan lezárul a C.
Ph. E. Bach versenyműveit rögzítő sorozat, és a BIS tervezi, hogy
2014-ben jubileumi kiadványként megjelenteti együtt mind a húsz lemezt,
sőt, Spányi Miklós előadásában Emanuel Bach összes billentyűs
szólódarabját is kiadják további 40 lemezen, ami összességében a világon
egyedülálló vállalkozás. Mindemellett szeretnénk minél többet
koncertezni: lesznek koncertjeink a Zeneakadémián, Michael és Joseph
Haydn műveit játsszuk majd a Haydn-fesztiválon, illetve külföldi
turnékról is tárgyalunk. Ami még fontosabb, hogy erőteljesen készülünk a
jövő évre, hiszen Carl Philipp Emanuel Bach születésének 300.
évfordulóját ünnepeljük majd - ez alkalomból a felvételek során
megszerzett repertoárt szeretnénk legalábbis keresztmetszetként minél
több helyen előadni. Emellett modernizáljuk koncertjeink műsorát, akár
20. és 21. századi szerzők műveivel is, ezzel együtt a régi repertoár
játékában is szeretnénk kevésbé hagyományos, talán szokatlan
játékmódokat, megoldásokat is kipróbálni.</span><br />
<br />
<span style="font-size: large;"><strong>M:</strong> Én kicsit ódzkodom is mindenféle hagyománytól,
rendkívül könnyű ugyanis hagyományokba temetkezni. Rengeteg féle
hagyomány van, régizenei körökben is. Igaz, alig lehet azt mondani, hogy
valaki modern vagy historikus módon játszik, hiszen ma már tudjuk, hogy
a historizmus valójában egy modernista megközelítés volt, ami
valószínűleg nagyon távol áll attól, amit a romantika előtti korokban
műveltek. De a historizmus is egy hagyomány lett, ráadásul egy nagyon
megkötő játékmódot jelent, amelyhez lehet híven alkalmazkodni vagy éppen
elrugaszkodni tőle. Viszont egyre több zenészben van belső késztetés,
hogy valami ettől a hagyománytól eltérőt, újat hozzon létre, aminek
talán van egy olyan hozadéka is, hogy szép lassan megszűnik a
historikus-nem historikus szembenállás.</span><br />
<span style="font-size: large;"> </span>
<br />
<span style="font-size: large;"><strong>ÁM:</strong> Mindketten sokat éltünk
külföldön és úgy látjuk, hogy a nyugati-európai régizenei szemlélet
lassan és különböző irányokban ugyan, de átalakulóban van. A zenészek és
a közönség egyaránt igénylik az egészséges hangzást és az élvezhető,
szép hangokat - mi magunk is igyekszünk a lehető legegészségesebb,
nagyon is rezonáns hangokat kicsalni a hangszereinkből akár modern, akár
historikus hangszereken játszunk. De számunkra a lényeg, hogy sem a
hangszert, sem a specifikus előadásmódot nem lehet és nem is szabad a
műalkotás fölé helyezni, mindennek a zeneszerzők és műveik szolgálatában
kell állnia.</span><br />
<br />
<br />
<span style="font-size: large;"><a href="http://fidelio.hu/klasszikus/2013/03/09/regi_zene_uj_hullamon/">http://fidelio.hu/klasszikus/2013/03/09/regi_zene_uj_hullamon/</a></span><br />
<br />
<br />
<br />
<strong> </strong> Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08426634690518171033noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-8780498361855546691.post-76487660289518723452011-06-22T09:00:00.000+02:002015-10-22T23:22:02.971+02:00Miklós Spányi on Mozart’s Other Father: a Review and Interview with the C.P.E Bach Specialist<b><span style="background-color: white; color: #3366ff; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; line-height: 20px; text-align: justify;">Miklós Spányi on Mozart’s Other Father: </span><span style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; line-height: 20px; text-align: justify;">An interview with the C. P. E. Bach specialist and a review of his recital at the Boston Early Music Festival 17.6.2010 (SSM)</span></b><br />
<b><span style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; line-height: 20px; text-align: justify;"><br /></span></b>
<b><span style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; line-height: 20px; text-align: justify;"><br /></span></b>
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; text-align: justify;">I came to Boston to interview the keyboardist and C. P. E. Bach scholar Miklós Spányi</span><strong style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; text-align: justify;"> </strong><span style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; text-align: justify;">and to spend a few days at the 16th Biennial Boston Early Music Festival. Little did I know that our scheduled interview on Saturday would coincide with one of the largest mass gatherings in Boston’s history. The Bruins had just won the Stanley Cup, ice hockey’s Holy Grail, for the first time in 39 years and the area around our meeting place was where a celebratory gathering of fans, estimated at over a million, congregated. My knowledgeable taxi driver got me to Spányi’s hotel minutes before all the streets in the area were closed to cars.</span><br />
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; text-align: justify;"><br /></span>
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; text-align: justify;">Could there be a greater auditory contrast between the outside world and the nearly silent music that Spányi elicits from the clavichord? His closing performance the previous day at a mini-festival devoted to recitals and lectures on the three most prominent keyboard instruments of the Baroque, the harpsichord, fortepiano and clavichord, felt like being freed of manacles from the beautiful but comparatively noisy instruments that preceded this heavenly sounding device. To play virtuosically on the piano is no mean skill, but the clavichord requires fingers sensitive enough to control the most delicate sounds the instrument can produce. The audience, spread out in the First Church of Boston’s modern concert space, was asked to gather as close to the stage as possible. We were also asked to refrain from applauding, but rather to shake our programs instead. What a welcome break from badly timed and overly vociferous applause at concerts and operas that not only distracts the artists but destroys the very sound world the performer has just been spending his time creating.</span><br />
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; text-align: justify;"><br /></span>
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; text-align: justify;">Spányi began his recital with a transcription for keyboard of C. P. E. Bach’s sinfonia originally written for orchestra. The range of timbres that Spányi created were just extraordinary. The difficulty of having not only to play the right notes, but to play with the right pressure reminded me of the difficulty Baroque trumpeters have in playing valveless instruments: a slight change in embouchure and you’re in another musical staff.</span><br />
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; text-align: justify;"><br /></span>
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; text-align: justify;">The concert continued with more C. P. E. Bach, and then movements from J. S. Bach’s </span><em style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; text-align: justify;">Art of the Fugue. </em><span style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; text-align: justify;">One normally thinks of playing this last work of Bach on one or two harpsichords or an organ or whatever instrument(s) within its range are available. On the clavichord, this music sounded to me for the first time ever not coldly analytical — Bach’s technical guide to the possible permutations of this musical form — but rather a warm, human and expressive work of art. Spány’s recital ended with a set of variations by Beethoven on a theme as corny as the theme from the </span><em style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; text-align: justify;">Diabelli Variations</em><span style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; text-align: justify;">, but turned into something of actual musical interest in the hands of the great composer.</span><br />
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; text-align: justify;"><br /></span>
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; text-align: justify;">Miklós Spányi not only plays the clavichord better than anyone alive today but is a master of the harpsichord, fortepiano and tangent piano, an instrument according to Spányi that is “a member of the piano family in that its strings are struck rather than plucked as on the harpsichord. The main difference between it and the fortepiano lies in the action: the pianoforte uses pivotal hammers to strike the strings while the tangent piano instead has little slips of wood (‘tangents’) that move freely on a vertical plane.”</span><br />
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; text-align: justify;"><br /></span>
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; text-align: justify;">In addition to his skills as a keyboard player, Spányi is in the process of recording all of C. P. E. Bach’s keyboard sonatas and concerti, having to date recorded 17 volumes of keyboard concerti and 22 volumes of keyboard sonatas for the Swedish label BIS. I asked him how much more he has to record.</span><br />
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; text-align: justify;"><br /></span>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>MS: </strong>Let’s see, we still have three CDs to do, 18, 19 and 20. We will end up with 20 not 19. We couldn’t spread the tracks properly to fit on only one CD, so we will have to do two. As to how many volumes of solo pieces are left to record, there’s still a long way to go. It will probably take another 15 to 20 CDs to finish this collection.</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
He laughed when I asked him if BIS has been good to him: “Yes, very good.”</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>SSM: </strong>I’m going to surprise you starting off not with what you might expect me to talk about, C. P. E. Bach. I’m going to read to you from a <a href="http://www.seenandheard-international.com/?p=2850" style="color: #2d5b77; text-decoration: none;">review</a> by our contributor in Budapest, Bettina Mara, who writes: “Miklós Spányi, the famous early keyboard specialist, was next with the <em>Continuum </em>— and who better to play this vintage Ligeti, a piece which the composer described as ‘consisting of innumerable thin slices of salami’ producing a ‘paradoxically continuous sound,’ so fast that it conveys the impression of standing still, achieved by playing at least 15 to 16 notes per second, as Spányi must have been doing, although needless to say it would have been impossible to tell with the naked ear.”</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>MS</strong>: What is that?</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>SSM: </strong>You performed Ligeti’s <em>Continuum</em>….</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>MS</strong>:<strong> </strong>Ahh! Yes, yes, I performed that work at the end of May. It was something I’ve never done before. I was happy to do it though because I love Ligeti.</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>SSM</strong>:<strong> </strong>Have you played any other Ligeti and did it take you a long time to master this piece?</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>MS</strong>: I’ve only played his three harpsichord pieces. These pieces are really difficult and two of the pieces are written for the so-called modern harpsichord. I’m very interested in 20th century harpsichord music.</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
We returned to the subject of C. P. E. Bach. In the 1940s Stalin told his troops in Berlin to bring back any cultural spoils of war that they were able to find, and freight cars filled with potentially priceless cultural works were transported to Moscow. Rumors spread that a cache of manuscripts stolen from the Singakademie were somewhere in the Ukraine. Later it was found that the papers were in a corner of the Kiev Conservatory. After many years of back and forth correspondence with the Soviet Union, the Bach scholar Christopher Wolff, ten years after the Cold War ended, brought back 5,000 musical items to the US for cataloging. I asked Spányi if by chance there were any pieces by C. P. E. Bach discovered in that collection, keyboard concerti for instance.</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>MS</strong>: No, there are only 52 original keyboard concerti. As far as I know there are no new concerti in that collection. There are many concerti attributed to C. P. E. Bach but none that we can prove were written by him. We confirmed the existence of a flute concerto that we theorized long ago was the source of a keyboard concerto: one that we had already previously recorded.</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>SSM: </strong>What about the Passions found in the collection?</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>MS</strong>: Yes, many of them, but most of them are pastiches.</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>SSM</strong>: C. P. E. Bach’s music is so adventuresome, improvisational, complex, complicated. Why has it often been ignored?</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>MS</strong>: It is quite a disappointing situation. I really don’t understand why his music isn’t played by more keyboardists. You are right when you said that his music is very complex and sometimes difficult to understand. In many cases his technique is very demanding, and at other times you could say that it is very strange. I don’t know— I just love this music.</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>SSM</strong>: How did you discover and develop such a an interest in C. P. E. Bach?</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>MS</strong>:<strong> </strong>It was when I recorded the first concerto with the Concerto Armonico a long, long time ago. It was the D-Minor (1989, Hungaraton label, ed.). I also loved the beautiful recording of this same concerto played by Gustav Leonhardt sometime in the 1970s.</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>SSM</strong>: Speaking of old recordings, have you ever heard Wanda Landowska’s recording of the D-major concerto?</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>MS</strong>:<strong> </strong>Yes. Did you know that she had a collection of C. P. E. Bach concerti manuscripts? They were lost, I think, when she had to leave her home during the war.</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>SSM: </strong>I remember that the few clavichord LPs that were available when I was young, such as Ralph Kirkpatrick’s recording of the <em>Well-Tempered Clavier </em>for the DGG Archive label, had a comment in the liner notes that the playback volume of the recording should be set at the lowest possible volume to hear the true sound of this instrument. In producing your keyboard sonata series, where all but a few are played on a clavichord, was there much difficulty in getting the right sound recorded?</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>MS</strong>: Yes, recording the clavichord is very, very difficult. First, you need to find a suitable room for the instrument which is neither too big nor too small. And then there is the question of how to adjust the volume level so as to produce a big sound. You still need to put something in the album booklet telling the listener to reduce the volume. There exist clavichords that produce relatively big sounds, but the instrument I played yesterday was a rather soft instrument. No clavichord will ever sound like a grand piano.</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>SSM:</strong> I hear that you have tried your hand at conducting. Is that something you see yourself doing?</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>MS: </strong>For a certain time I preferred conducting to performing, but I realized that it might be better to leave that job to the professional conductor. Conducting from the harpsichord is one thing, but standing in front of all those people is not my…</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>SSM</strong>: Cup of tea?</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>MS: </strong>Yes!</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>SSM: </strong>Having played so many different types of instruments, which instrument do you feel most comfortable playing and which do you find most expressive?</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>MS: </strong>Which for me is most expressive? Of course it would be would be the clavichord, but you know you can play the harpsichord in a very expressive way. The clavichord is an extremely expressive instrument. I also love the so called <em>Tangentenflügel,</em> the tangent piano. It’s a lovely instrument. It’s simply fantastic to play Mozart or even Beethoven on the tangent piano.</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>SSM: </strong>The variations by Beethoven that you played at your recital yesterday, did Beethoven write them specifically for the clavichord?</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>MS:</strong> No, no, but as far as we know he liked the instrument. Suffering as he did from hearing problems in his old age would not make the clavichord his ideal instrument.</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
I then asked him about the influence of C. P. E. Bach on Mozart and Haydn, how so many elements of these two composers seem to first appear in C. P. E. Bach’s concerti, and that Mozart met C. P. E. Bach once in the 1780’s, the period of his greatest piano concerti.</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>MS: </strong>Mozart did know some of C. P. E. Bach’s music, but you see more of C. P. E. Bach’s influence on Haydn’s sonatas than on Mozart’s. Not only did Haydn know many sonatas of C. P. E. Bach, he also knew this book written by C. P. E. Bach,<em> </em><em>Versuch über die wahre Art das Clavier zu spiele.</em></div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>SM: </strong>A new edition just came out from the organization doing the complete scores of C. P. E. Bach. Have you seen this book yet?</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>MS: </strong>No, not yet, but I know it exists.</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>SSM: </strong>And then there is the Mozart quotation given to us by Rochlitz: “He (C. P. E. Bach) is the father, we are the children.”</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>MS: </strong>Ahhh! Yes. Right. As for Mozart, the greater influence though would be the music of the youngest Bach, Johann Christian. J. C. Bach’s keyboard style had a tremendously strong influence on Mozart.</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>SSM: </strong>There are the three early piano concerti that Mozart arranged from J. C. Bach’s Opus 5 set of sonatas.</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>MS: </strong>Yes, of course.</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>SSM</strong>: What are your plans for the coming year?</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>MS: </strong>A few concerts in France in the beginning of August, but my biggest project for this year is recording the next volume of C. P. E. Bach’s concerti. We hope to record a CD in November or December.</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>SSM: </strong>Will this be with your previous group, Opus X?</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>MS: </strong>Unfortunately, no. Due to some very serious financial problems, we can no longer work with the Opus X ensemble. The rest of the series will have to be done in Budapest with the Concerto Armonico, but this is not the same group of musicians I played with 10 years ago. I plan on recreating this ensemble by gathering together some friends and colleagues. I am just reusing the name, Concerto Armonico. I hope this project will succeed.</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong>SSM: </strong>I’m sure it will. I’ll looking forward to your next CD and hope you will make it back to the US before the next Boston Early Music Festival in 2013.</div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong><em>Stan Metzger</em></strong></div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong><em><br /></em></strong></div>
<div style="background-color: white; font-family: Arial, Tahoma, Verdana; font-size: 12px; line-height: 20px; padding: 0px 0px 15px; text-align: justify;">
<strong><em><a href="http://seenandheard-international.com/2011/06/miklos-spanyi-on-mozarts-other-father-a-review-and-interview-with-the-c-p-e-bach-specialist/?doing_wp_cron=1445548545.1386799812316894531250">http://seenandheard-international.com/2011/06/miklos-spanyi-on-mozarts-other-father-a-review-and-interview-with-the-c-p-e-bach-specialist/?doing_wp_cron=1445548545.1386799812316894531250</a></em></strong></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/08426634690518171033noreply@blogger.com