Zay Balázs kritikája
"Kiemelkedő teljesítmény. Jobb historikus zenekari teljesítményt felfedezni sem tudok. Az Ábrahám Márta és Spányi Miklós vezette Concerto Armonico precíz, finom: ugyanakkor nemcsak zenetudományban, nemcsak aktuális előadói praxisban gondolkodnak, hanem magában a zenében mozognak, megannyi színezéssel és árnyalással. Napjaink egyik valóban nagy lemezprojektjének 19. darabján a hamburgi Bach négy billentyűs versenye szerepel: kettő 1771-ből, kettő 1778-ból. Spányi okosan két hangszert használ. Nagyon jó a csembalón megszólaltatott két korábbi darab után fortepianón hallani a következőt - a műfaj fejlődésének későbbi állomásai villannak be. S ami külön érdekes, hogy a párdarabot Spányi ismét csembalón adja elő, talán az így igen pazarul zengő cadenza miatt. Ez a váltás sokat megmutat a hangszer- és műfaj-fejlődés, az ebből adódó szép elágazások gazdagságából, mindezek egymásra hatásából. A hallgató a fortepiano után másképp érzékeli a csembalót: felsejlik, hogy ami a zenekaron belül hangzik, valójában részben előtte van. Ezt persze egy régi, az önkényesebbtől kevésbé visszariadó hangmérnöki beállítás gond nélkül megtenné, csak akkor éppen a korhű hangzáson esne csorba. Az előadók nagy érdeme pedig az, hogy élvezetes zenélés közepette felelnek meg a zenetudományi elvárásoknak. Carl Philipp Emanuel Bach hatalmas billentyűs versenymű oeuvre-jét épp csak megismerni kezdi a világ elsősorban e sorozat révén. Megjegyzem, hogy a művek egyediségét jobban kiemeli, az előadásukban rejlő lehetőségeket közvetlenebb módon szemlélteti a fortepiano, így örülnék, ha gyakrabban esne e hangszerre a választás. Mindenesetre a sorozat bizonyítja, hogy érdemes lenne ezt az oeuvre-szegmenst élőben is gyakran előadni."
