Nem kell dogmákba kapaszkodni

Mikes Éva interjúja Spányi Miklóssal, a Concerto Armonico vezetőjével


- Az utolsó interjú 15 éve jelent meg Veled a Muzsikában Malina János tollából. Azóta sok minden történt, például 22 év után Finnországból, Ouluból Németországba költöztél. Régebb óta érlelődött ez az elhatározás, vagy hirtelen adódott a lehetőség?

- Már régóta terveztem, de nem volt korábban elég munka Németországban. Óraadó voltam Mannheimban, és akkor költözünk át, amikor véglegesítettek.

- Milyen érzésekkel zártad a több mint két oului évizedet? Kissé elszigetelt voltál ott.

- Igen. Jó volt ott, de zárt volt, messze volt, drága volt onnan repülni, és sajnos az eltelt húsz évben Finnországban is nagyon megváltozott a zenei élet, és nem feltétlenül előnyére. A legkellemetlenebb, hogy radikálisan felforgattak egy tökéletesen működő intézményrendszert: milliárdokat invesztáltak egy új főiskolai, egyetemi szisztémába, ami a korábbit felváltotta volna. Ezt nem tette meg, de szétdúlta. Egy ötmilliós országban nem lehet szinte minden városban nyitni egy főiskolát, és elvárni, hogy tele legyen növendékkel. Most sorra csukogatják be őket. Így az én állásom profilja is jelentősen megváltozott, egy magasabb szintű besorolásból a konzervatórium átkerült egy alacsonyabba.

- Mannheimban a Zeneművészeti Főiskolán tanítasz. Ugyanazt, amit Ouluban, orgonát, csembalót és klavikordot?
- Nem. Ez egy érdekes beosztás. Tulajdonképpen csembalókorrepetícióval foglalkozom, de ez nem azt jelenti, hogy mechanikusan kell kísérnem a hallgatókat, inkább kamarazene-oktatásról van szó. Oboások, fagottosok, fuvolások, néha vonósok, énekesek jönnek, akiknek el kell magyaráznom az előadás egy részét, azaz „Aufführungspraxist" oktatok. Lekísérem a darabokat, és minden lehető dolgot elmagyarázok róluk, a növendékvizsgán pedig együtt játsszuk el őket. A kollégák szabad kezet adnak mindenben.


- Régizene tanszéken?

- Itt nincs régizenei képzés. Regionálisan igyekeztek profilokat kialakítani, és Mannheimnak az opera meg a tánc jutott.

- Praktikusan hogyan éled az életedet - hiszen tanítasz Amszterdamban is és a Zenekadémián. Milyen rendszerben ingázol?

- Kéthetes ritmusban vagyok itthon és ott, néhány napot tanítok ezen a két helyen „tömbben", a többi Mannheim és környéke. Szerencsére a szemeszterek nagyjából egyhónapos csúszásban vannak egymáshoz képest.

- Arról vagy híres, hogy mindenféle nyelven képes vagy oktatni, nemhogy magyarul, finnül, angolul és németül, de hollandul is.

- Igen, bár ez utóbbira alig van szükségem. Holland hallgató csak kevés akad, teljesen nemzetközi a diákság összetétele, mint magáé a városé is.

- Érdekes, pedig híresen jók a holland régizenészek.

- Akik részben külföldön, részben Hágában vagy Utrechtben tanulnak.

- Köztudott, hogy Carl Philipp Emanuel Bach kutatója, előadója vagy, és ennek keretében hatalmas projekten dolgozol: összes billentyűs művének lemezfelvételén. A zenekariak már 15 éve is folytak, azóta tavaly megjelent a sorozat utolsó, 20. CD-je, zenekaroddal, a Concerto Armonicóval, de régóta készíted a szólóhangszeres lemezeket is.

- 2014 volt a jubileumi C. P. E. Bach-év, születésének 300. évfordulója, erre jelent meg a concertókat lezáró CD. A sorozatból négy lemezt Finnországban vettem föl egy ottani zenekarral, amikor a Concerto Armonico a megszűnés közelében járt, aztán ez a finn zenekar szűnt meg, a Concertót meg sikerült újraéleszteni, így az utolsó három CD újra itthon készült. Közben ١٩٩٧ óta zajlik a szólódarabok felvétele, ami egy több mint 30 CD-s projekt, és ebből még 12-13 van hátra. Évente átlagosan kettő jön ki.

- Hol készülnek?

- Amíg ott éltem, Finnországban, aztán egy remek belga termet találtam, azóta ott.

- Hatalmas a Bach-kultusz. Mennyire érzed, hogy munkásságod nyomán megnőtt az érdeklődés a fiú, Carl Philipp Emanuel iránt? Kérik koncerten?

- Gyakran. Egyszer történt egy vicces eset: valaki felkért egy koncertre, és megüzente, hogy egy bizonyos szonátát feltétlenül játsszak el. Végül nem jött el, sose tudtam meg, miért e szonátát kérte... Általában nem konkrét művet mondanak, de a szerzőt igen, annyira kapcsolódik a nevemhez.

- Mekkora a CD-sorozat sikere?

- A magyar sajtó kevésbé, a nemzetközi nagyon figyeli. Amint kijön egy új CD, azonnal megjelennek kritikák róla.

- Azért kaptál itthon is elismerést rá a Concero Armonicóval, Gramofon-díjat.

- Igen, örültünk is neki.

- A tanítványokat befolyásolja a munkásságod? Jobban érdeklődnek C. P. E. vagy általában a Bach fiúk, netán más, kevésbé játszott szerzők iránt? Hatalmas a zeneművek szunnyadó, alig előadott hányada. Nyilván a tanításodban is használod, amit kikutattál, feldolgoztál.

- Nemcsak ők kérdeznek, sok kollégám is érdeklődik, honnan lehet egyes kottákat beszerezni.

- Továbbra is foglalkozol kottakiadással?

- Csinálgatom. A korábbi Könemann-kezdeményezés C. P. E. Bach műveiből sajnos az első egyharmad kiadása után abbamaradt, mert a németországi anyavállalat tönkrement. Közben Amerikában indult egy összkiadás, ami a lipcsei Bach Archivval közösen folyik, sorra jönnek ki a kötetek, kettőt közülük én jegyzek közreadóként (az egyik még nem jelent meg). Szóval lassan hozzá lehet férni a darabokhoz. Viszont a kiadványokban sajnos rengeteg a hiba. Erre már a szaksajtó is felfigyelt. Lassan a Collected Misprints nevet viselhetné.

- Ha már a kottánál tartunk, a korábbi interjúkban szó esett róla, mennyire kottahűen játszottál valaha, de ebből kicsit feladtál. Gondolom, azóta még inkább. Korábban ugyanis sok, akkoriban evidens dolgot fel sem tüntettek, tehát kell némi kritikai hozzáállás az interpretációhoz. Aki görcsösen ragaszkodik a leírtakhoz, az a fent említett hibákat is szolgaian átveszi. Mai rutinoddal mennyire bírálod felül a leírtakat?

- Az ilyen kevésbé ismert szerzőknél más a helyzet, mint mondjuk Mozartnál, akinek minden hangját ismeri az előadó. Itt észre sem veszik a hibákat. Emanuel Bachnál meg különösen, mert vannak nála szokatlan, nem várt fordulatok, így ha mondjuk bekerül egy helytelen feloldójel, nem venni észre - velem is megtörtént már. Az azonban már durva hiba, ha egy enharmonikus modulációban a kotta nem jelöli a dupla b-t, csak szimplát. Ezt észre kell venni. Azzal kapcsolatban viszont már nem vagyok annyira naiv, mint régen, hogy mi volt benne a kor előadói gyakorlatában, és mi nem. Sajnos a régizenei mozgalom korai szakaszában elterjedt, hogy akkoriban jól ismerték a tradíciókat. Milyeneket? Minden városban más volt a gyakorlat. Nem ilyen egyszerű ez. Nem ismertek mást, mint ami tíz kilométeres körzeten belül volt, ennyi.

- Aki ennyi hangszeren játszik, mindennap másikon gyakorol? Hogyan tartod karban mindet? Az orgonát kivéve mindened van otthon, több is, még tangenszongorád is.

- ...és egy 20. szd. eleji pianínó is. Igyekszem karban tartani mindegyiken a technikámat, de mindig a következő projektre fókuszálok. Egyébként meg rokon hangszerek. A billentésben van sok közös, de ezekre mindig nagyon rá kell állni fejben, fülben, persze az is igaz, hogy a nagy hangzás után igényel az ember valami egészen mást, finomat. Bach kedvenc hangszere a klavikord volt, otthoni muzsikáláshoz legszívesebben azt használta, esti nyugalmában talán azon improvizált pár órát.

- Olvastam, hogy mostanában modern zongorán is játszol, sőt vezényelsz is modern zenekarokat.

- Igen, ez előfordul, de ritkábban.

- Csak rövid epizód volt?

- Főképp Mozart vagy Emanuel Bach darabokat hívnak néha játszani modern zongorán. Ez nem baj, mert a stílus adja magát. Mindig mondom is a zongoristáknak, hogy ha Mozartot meg Haydnt játszanak modern hangszeren, Emanuel Bachot miért nem?

- Vezényelsz még?

- Egy időben aktívabban csináltam, de aztán rájöttem, erre vannak nálam lényegesen képzettebb emberek. Csembaló mellől „dirigálok" olykor.

- Zeneszerzés?

- Igen, mind gyakrabban. Zeneszerzést végeztem is a konziban, és érdekel is. Ma újra egyre többet komponálok. A Concerto Armonicónak írtam barokk stílusú darabokat is, modernet is. Csembalóra is komponáltam új stílusú műveket. Tavaly mutattuk be egyik darabomat csembalóra és vonósokra. Nem csembalóverseny, inkább a két hangzás kombinációja. Több, abszolút eredetinek hangzó barokk szvitet is gyártottam. Ezeket is játsszuk.

- Stílusgyakorlatok?

- Ez a szó gyakorlássá degradálja ezt a komponálásmódot. Én igyekszem szuverén és teremtő módon használni a régi stílust. Elég rég játszom ilyesmit ahhoz, hogy teljesen bele tudjak helyezkedni. Emellett „modern", meglehetősen meditatív zenéket is szerzek, orgonaműveket, kamaradarabokat. Sokat köszönhetek annak is, hogy Amszterdamban improvizációt tanítok. Zenészeket szembesítek azzal, hogy a leírt zenék eljátszása nem elegendő, hogy tessék valamit produkálni. Ez lelki és mentális szinten nálam is beindít egy termelést, zene produkálását.

- Idézek a 15 éve Malina Jánosnak adott interjúdból: „Számítasz később új szerelemre? - Bizonyára lesznek, sőt tudom is, hogy lesznek ilyenek, és nagyjából azt is tudom, mik lesznek. Erről azonban még nem szeretnék konkrétumokat mondani. Néha az ember verbalizál valamit, ami azután nem biztos, hogy pontosan úgy teljesül, ahogy elképzelte..." . Ma már beszámolhatsz ezekről az álmokról?

- Akkor voltak 18. századi szerzők a fejemben, akikkel szívesen foglalkoznék. Lehet, hogy ma már más gondolatokat forgatok. Először le kell zárni az Emanuel Bach-sorozatot.

- Említetted, hogy a Concerto Armonico egy időben kis híján megszűnt, aztán újra élesztetted. Az első itthoni régizenei együttesek között van, és az alakuláskor, 1983-ban úgy látszott, óriási karriert fog befutni. Aztán éppen a két alappillér, Szűts Péter és Te elmentetek külföldre, majd sokan mások is. Azóta is sokfelé éltek. Nehéz lehet így egyben tartani a csapatot.

- Nem könnyű. Az első szétesés után a lökést az adta, amikor a regensburgi Régi Zenei Napoktól egyszer csak fölhívtak Ouluban, hogy kellene egy hangversenyt adni a Concerto Armonicóval. Akkor egy-két régi taggal és néhány újjal felállítottuk a Concerto Armonico 2-t. Voltak turnéink is és fölvettünk a Naxosnak négy Quantz-fuvolaversenyt is Mary Oleskiewiczcsel. Ennek úgy négy éve. Utána jött egy újabb váltás, akkor friss tagokkal folytattuk és felvettük az utolsó 3 Emanuel Bach CD-t. Most megint kicsit váltunk, némi tagcserével ismét megújulunk. Terveink szerint a jövőben olykor Szüts Péter is újra játszik nálunk, koncertmesterként.

- Mint egy igazi főnixmadár, olyan az együttes. A Zeneakadémián mit tanítasz?

- Csembalót, continuót, kamarazenét, előadói gyakorlatot, hangolástörténetet. Nagyon érdeklődők a hallgatók. Kár, hogy sokan inkább külföldre mennek tanulni, mert olcsóbb. Bécs, Lipcse tele van magyar régizene-növendékkel. Pedig nálunk is nagy múltra tekint vissza a régizenei gyakorlat, és nem ártana új impulzusokkal megújulnia. A régi zene világában sokan még mindig azt csinálják, amit a kezdetekkor, vagy a '80-as években. Szerintem azonban az akkori „tantételek" zöme megkérdőjelezhető. Sok mindenben meg kellene újulni, én is ezen dolgozom. A fiatalok gyakran arra várnak választ, hogyan kell a korábbi régi zenei produkciókból ismert hangzást megvalósítani. Nem kell. Nem kell dogmákba kapaszkodni. Újat lehet és kell is csinálni!

http://www.muzsikalendarium.hu/muzsika/index.php?area=article&id_article=4036&hl=SP%C3%A1nyi